A hápé, közismert nevén házipálinka arról ismerszik meg, hogy mind alkoholtartalmában, mind összetételében igen vegyes lehet, amennyiben tájegységekre bontva vizsgáljuk a kérdést. De minket most a hápé annyira nem érdekel, viszont a bejegyzésnek kellett egy cím, és mivel csak erre futotta a mai brénsztorming után, kénytelen vagyok megmagyarázni, hogy miért hápé a hápé, és fõleg miért cím, és fõleg miért itt, nálam. Láthatjátok, értetek van minden.

Szeretném megjegyezni, hogy ezen kis felvezetõ rém unalmas és felesleges volt a maga valójában. Mégis, inkább olvasnám el még nyolcszor szünet nélkül, minthogy mégegyszer végignézzem a Da Vinci kód címû filmet, amit szívesen jellemeznék azzal a bizonyos egyetlen szóval, de ezt ugye nem lehet, mert értékelni kell legalább a stáblistát összeíró jóemberek emberfeletti teljesítményét, illetve a blogban nem írunk le olyan szót, hogy sz*r. Nahát!

Mégis mi a bajom ezzel a filmmel? Miért fogom most földre lökni, megtaposni, ha még a könyvet sem olvastam el? Elõször is a film meglehetõsen unalmas. De nem csak úgy, egyszerûen unalmas, ahogyan valamilyen dolog unalmas szokott lenni: ez jóval unalmasabb. És az az érzésem, hogy az a kevés élvezhetõ másodperc, amikor történik valami a képernyõn, az is csak azért van, hogy a nézõ abból se értsen meg túl sokat, viszont b*szogassa az idegrendszerét, hogy nem érti, és elõbb-utóbb kénytelen megvenni a könyvet, elolvasni azt, továbbra sem érteni néhány dolgot, megvenni a játékprogramot, végigjátszani, csakis azért, hogy újabb olyan kérdései legyenek, amikre sehol nem kap választ, és mindezekután esik le neki, hogy bazzeg, hát képesek voltak háromszor eladni nekem ugyanazt. Merthogy a könyv, a film és a játék abszolút kompatibilisek egymással, és a filmben éppen ez fúrt engem legjobban; vegyük bármelyik olyan jelenetet, amikor a két nevesített fõhõs úgy dönt, hogy na most itten jól elbeszélgetünk valamirõl. Éppenhogy nem kacsintanak ki a nézõre, hogy "Helló! Tom Hanks és Audrey Tatou vagyunk, mi szerepelünk ebben a filmben. Sajnos a gázsink nem elég nagy, úgyhogy ezt a párbeszédes jelenetet nem vállaltuk. Kérjük vegye elõ a vetítésre magával hozott A da Vinci kód könyvet, amelyben a 92.-106. oldalon elolvashatja azt, amit mi is mondanánk. A film vetítését folytatjuk, amint valamennyi nézõnk jelzi, hogy végére ért a dialógusnak. Megértését köszönjük." Ha ezt rendesen megvalósítanák, akkor földhöz vernénk a valagunkat a gyönyörtõl, hiszen ki látott már ennyire interaktív könyvet? Így viszont csak a fejünket csapkodjuk a közelben található keményebb tárgyakhoz, méghozzá ütemesen és jó sokáig.

Ilyen film után egy mezei Híradó egyszerre hat akciófilmnek, vígjátéknak és thrillernek, de szánalmasnak mindenképpen. Nézzük a péntek esti leosztást. Politikusok mondanak egymásnak ellent: ilyen se volt még. A fõvárosban a Köjál ÁNTSz betámadott valami üzletet, ami annyira része már Európának, hogy két mázsányi romlott, lét eresztett, ragadós, ismeretlen szavatosságú húskészítményt és jelentõsebb adag már zöldre rohadt sajtot találtak benne az áruk között, eladásra várva. És akkor mondják, hogy az üzletre mekkora bírság vár... Na, mekkora várt rá? Megbüntették õket százharmincezer forintra, és vizsgálják, hogy bevonják-e a mûködési engedélyüket. Vizsgáják. Bazmeg, kétszáz kiló romlott étel nem terem ott véletlenül, szerintem. Aztán örömmel láttam, hogy a körlevélõrület nem reked meg az informatika területén, hanem átköltözik szépen a mindennapi életbe is; erre jó példa volt a miskolci vaklárma, tudniillik valaki kitalálta, hogy Miskolc felé bazinagy vihar közeledik, és abból komoly jegek fognak hullani, megmondta a katasztrófa-okozó alakulat is, úgyhogy vigyázat. Erre az emberek hülyébbnél hülyébb módszerekkel készültek fel a világvégére. Mindebbõl következik, hogy a hülyeség éppúgy terjed, mint a hullámok a víz felszínén.

És mivel ez a bejegyzés újfent ékes példával szolgált ara vonatkozólag, hogy itt nálam tök sokféle dologról esik szó, úgy határoztam, hogy ha valaha is eljutok a fejlettségnek egy olyan magas szintjére, hogy ténylegesen dinamikussá váljék ez a hely itten, akkor sem fogom erõltetni a bejegyzések kategorizálását, ami nagy kár, mert már tök jó kategórianeveket találtam ki. És hogy a német és olasz válogatott gyõzelme mellett ne maradjon észrevétlen az USA Nagydíja Indianapolisban, itt egy kis kedvcsináló, aminek csak akkor van köze az F1-hez, ha akarom.

Serious F1 accident! Button injured!