(Nagy titkokra derül fény ebben a zárójeles részben: bevallom ugyanis, hogy ezt a bejegyzést holnapután írom, azaz majdnem két nappal azután, ahogy mindezek megtörténtek, és az a szomorú, hogy semmivel sem lettek tompábbak azok az érzések azalatt a majdnem két nap alatt. Kísérleti jelleggel megpróbálkozom reprodukálni a mai napot pontosan olyan stílusban és gondolatvezetéssel, ahogyan egy átlagos sportműsort az RTL Klub képernyőre varázsol a mi szórakoztatásunkért. Bizonyos helyeken előfordulnak szögletes zárójelek közötti, nemritkán súlyos trágárságba süllyedő megnyilvánulások, ezeket tessék úgy felfogni, mint a sportkedvelő tévénéző kimondott vagy kimondatlan gondolatai az adott pillanatban. Vége a mosóporreklámnak, kezdődjék a műsor.)

GyB: - Köszöntöm Önöket, hamarosan kezdődik a négyszázhatvankettedik bejegyzés, de előbb jöjjön a játékunk! [’nyátok!]

Ma kérdésünk: hányadik bejegyzés következik hamarosan? V1: 42, V2: 462, V3: nem tudom. A helyes válasz beküldői között kisorsolunk egy pár Kraszna sportcipőt, egy féléves Önkormányzati Választási Hírmondó előfizetést, illetve egy szerencsés játékosunk részt vehet egy egyhetes, all-inkluzív, intenzív beszédtechnika-tanfolyamon Palik Lászlóval és Czollner Gyulával a Campona liftjében.

GyB: - Köszöntöm szakértőinket a stúdióban. Mit gondoltok a mai bejegyzésről? Mire számíthatunk?
SzR: - Köszöntöm a nézőket! Én úgy gondolom, hogy ma kifejezetten jól fogunk szórakozni, a felvezetésben már láthattuk, hogy elég kifordított helyzetből indul a bejegyzés, úgyhogy jósolgatni teljesen felesleges. Az a versenyző fog győzni, aki a leggyorsabb. [...]
WG: - Annyival egészíteném ki Robi véleményét, hogy nekünk szakértőknek is elég nehéz a helyzetünk, mert egész műsor alatt úgy kell tennünk, mintha mi sem láttuk volna élőben az időmérő edzést, pedig igen, és így nehéz lesz nem elszólni magunkat Alonso első helyével kapcsolatban...
GyB: - Köszönjük szépen, játsszunk mégegyet! [Szoruljon rád a gyászmaszk...]

Az idióta játék és a teljesen információmentes pályabemutató "rovat" után - melyből leginkább az derült ki, hogy a kedves riporterkolléga két mondatnyi böfögését a Sétáló Jancsi cég szponzorálta, és a versenyzők valami kanyargós aszfaltcsíkon fognak menni, ami egyébként abszolút aszfaltszínű - végül elkezdődik a Kanadai Nagydíj időmérője. Az Argentína - Mexikó mérkőzés után, ami ugyebár kilencven helyett százhúsz perces volt, így különösen értékeltem az időhúzásnak ezt a fajta erőltetését. Ráadásul én éppen most, nyáron próbálom normalizálni a napjaim beosztását, azaz próbálok reggel nem kilenctájt felkelni és este nem félkettő tájékán lefeküdni - na, ez most ugrott. Czollner magyaráz egyedül, máskor oly fülbántó artikulálása érdekes módon álmosítólag hat rám, és egy idő után úgy döntök, hogy hagyom a francba az időmérőt, inkább alszok. Ezzel lemaradok a játékról, az összegzésről és úgy általában minden olyanról, ami miatt érdemes nézni egy időmérőt.

Legalább a "focivébén" jó meccsek voltak. Nyertek a németek, ugyebár Podolsky a tizenkettedik perc környékén berúgta a másodikat, Nfol a tizennegyedik percben kapcsolódott be a közvetítésbe... Világi Péternek meg tessék megmondani végre, hogy Thierry Henry nevét "anri"-nak ejtik a világon mindenütt, nem pedig "aundri"-nak, ahogy ő próbálta a franciák meccse közben.

De ha a közvetítés végére felébrednék, akkor biztosan azt hallanám a szakértőktől - merthogy Szabó Róbert eddig csak az Autó-Motor és az Auto Bild főszerkesztője volt, mostantól már F1-szakértő, csak akkor nem tudom, hogy Lapaj micsoda... -, tehát azt halanám, hogy "...igen, az eredmény az lett, amire mi is számítottunk...".

Most kaptuk a hírt, hogy egy nézőnk súlyos belső sérüléseket szenvedett, amikor műsorunk alatt érzelmi okoből kifolyólag a kardjába dőlt. A részleteket a Híradó után a Fókuszből tudhatják meg.