Temetésre utazni meglehetősen kellemetlen tevékenység, mondjon akárki akármit. Én amúgysem rokonszenvezek az egész ceremóniával, bár konkrét érveim nincsenek, az igaz. Mindegy, az elhalttól el kell búcsúzni, tehát megyünk. Autópályán.

Az autópálya érdekes képződmény. Rengeteg pénzbe kerül az építése, rengeteg pénzbe kerül a matrica, és rengetegsok kamion megy rajta, amiket rengetegszer meg kell előzni. Ehhez ugyebár az kell, hogy a belső sáv szabad legyen, mert - amint azt a pálya fölötti szép, nagy kijelzőkről le lehet olvasni - jobbról előzni tilos. Na de mi van akkor, ha én érkezem a belső sávban olyan kilónegyvennel, és előttem az egyik kamionos úgy gondolja, hogy eljött az ő ideje, és most rútul legyalázza a rivális fuvarozócég emberét? Ennek végrehajtása érdekében pedig bejön a belső sávba, ahol a külsőben 92 km/h-val haladó ellenfelét ő közel 95 km/h-val próbálja átadni a visszapillantó tükör látóterének, majd ezen hatalmas sebességkülönbség következtében alig öt perc leforgása alatt már el is jut odáig, hogy visszasoroljon a külső sávba. A következő pihenőhelynél meg letér a pályáról.

A temetés - urnás temetés - úgymond szép volt, már amennyiben egy temetés esetén van értelme a szép jelzőnek. Szerencsére a pap viszonylag kevés katolikus maszlaggal bombázta a megjelenteket és közöttük az én pogány lelkemet, de a kötelező jellegű "az Úrnak bizonyára oka volt arra, hogy magához szólítsa testvérünket" részek ezúttal sem maradtak el. Ugye a szertartás bizonyos pontjain énekelnek, meg imádkoznak mindazok, akik ismerik az egyházi dolgokat. Én nem tartozom közéjük, és annak ellenére, hogy tudom, mikor kell áment mondani, egyszer sem mondtam, sőt, keresztet sem vetettem, amiért néhányan furán néztek rám; de szerintem sokkal furább lett volna, ha én, aki meg sem vagyok keresztelve, elkezdem adni a megrendült, mélyhitű keresztényt. A szöveget meg hadd mondja csak a pap meg a segítője, elvégre azért kapnak - nem is kevés - pénzt.

És nem, nekem amúgy semmi bajom az egyházzal. Még az sem nagyon bír zavarni, hogy a Da Vinci-kód kapcsán gyakorlatilag felújították az ördögűzés ősi hagyományait - a film egyik producerétől azért kaptak egy csípős megjegyzést, miszerint igazán örülhetnének, hogy Jézusnak volt felesége, mert akkor feltehetőleg nem volt homoszexuális, amivel a katolikus egyháznak gondjai volnának -, valamint arra is nagy ívben teszek, hogy az Eurovíziós Balfasztivál győzteseként ünnepelt Lordi nevű metálbandát a sátán nagykövetének tartják. Hadd csinálják. Csak engem hagyjanak vele békén.

Végül, egy mondat erejéig térjünk át más vizekre. Ferike, Gabika: nyomdahibás volt az a sok plakát? Vagy Kovács Pisti a gázsijából pengeti ki az egyetemre valót?