Azért szeretem a hétfőt, mert mindig másfelől dől rám a fal. Jonnak sem mindig jön össze a hétkezdet, de ő sokkal jobban titkolja, és azt hiszem, még sohasem csúszott bele a vécékagylóba. Ubulnak meg tökmindegy, milyen nap van, a nyálelválasztását nem zavarja meg holmi naptár. Viszont a postásnak kiteszem az egérfogót, hadd legyen neki is jó napja.

Bácsó tanár úr ért hozzá, hogy a tisztelt hallgatóságot kizökkentse lelki nyugalmából. Például ma, amikor hétágra sütött a nap - tehát nem kezdett el Fejgeom előadás alatt szakadni a hav -, a nyitott ablakra való tekintettel közölte, hogy inkább csukjuk be (az ablakot), mert még a végén megfázik valaki (nem az ablak), és milyen jó lesz néhány ismerős arcot látni a tüdőgyulladásos kórteremben (hát még ablakot). Amikor meg valaki egy órával később tüsszentett (nem az ablak), bizalmasan odafordult (nem az ablak), hogy: Magának már vége! Még majdnem nevettem is volna, ha nem jut eszembe a Fejgeom zéhá és annak eredménye (nem az ablak)...

Az ISzK-ban megnéztem a nem létező progzéhá eredményemet - sokáig tartott -, meg töltöttem le egy MySQL csomagot, arra gondolva, milyen remek lesz próbálkozni vele. Közben végignéztem egy kisebb szájkarate-mérkőzést, amelyet két számítógépre éhes várakozó vívott egymással az okból kifolyólag, hogy a helyetfoglalási sorrend nem egyezett meg a várakozással letöltött idővel. Igazság szerint egyiküknek sem esett le, hogy ez egy no win situation, és az odahívott operátor sem tud mit kezdeni velük azon kívül, hogy kitegye őket az előtérbe.

Fejgeom gyakon kiosztották a zéhát. Maximum harmincegy pont, legalább tizenhat kell a sikeres teljesítéshez. Mennyi van Nfolnak? Tizenhét. Mákos állatja.