Golden age of computing
Volt egyszer egy 1946 és volt egyszer egy Amerikai Egyesült Államok. Volt ennek az Államoknak egy gigantikus szerve, amit úgy neveztek, hogy Hadügyminisztérium, amely igazi szervnek megfelelően viselkedett: azt tett, amit akart, segge alól sosem fogytak el a pénzeszsákok, buktak rá az európai külügyes titkárnők és sokat kirándult a világban. Egy nap úgy döntött, hogy ő, mint szerv, baromira unatkozik, ennek megoldására pedig elrendelte, hogy készítsenek olyan gépezetet, amely lehetővé teszi, hogy sok szabadidővel rendelkező hülyegyerekek komolyabb nehézségek nélkül tudják a világot mindennapi baromságaikkal rongálni, ezzel rengeteg potenciális felkelőt, lázadót vagy kormányellenes érzületű polgárt határozatlan ideig a képernyők elé szegezve, nem beszélve arról a hatalmas néptömegről, amely addig boldog, amíg van mit olvasnia a háta mögött álló vadásztársát célzás nélkül is remekül eltaláló Cheney alelnökről.
Ennek megfelelően néhány nagy koponya és többszáz kevésbé nagy, ámde kitartó koponyában észt hordozó építész, mérnök, takarító és pizzafutár elkezdett építeni egy épületet mindenféle elektroncsövekből meg tranzisztorokból, aztán mikor készen lettek, meglepődve tapasztalták, hogy abban a házban bizony nem lehet majd lakni, mivel mindenféle fehér köpenyes, kopaszodó fazonok járkálnak oda és egy furán villogó, zajos nagy valamit szidnak egész álló nap, majd délután négykor hazamennek és családjuknak elmesélik, hogy mennyit haladtak a tudományban. A nagy, zajos, ámde ennek ellenére népszerű valamit elnevezték ENIAC-nak, amely biztosan egy remekül kitalált betűszó, de én most konkrétan nem vagyok hajlandó megkeresni, hogy mit jelent, és a lényeg az, hogy ha nem készítik el az ENIAC-ot, akkor most nemhogy te, te és persze te nem tudnátok ezt a mondatot olvasni, hanem én sem tudnám megírni, ennek következtében nekem ugyan maradna átlagban napi fél órám bármi más tevékenységre, nektek viszont egy élménnyel kevesebb lenne, úgyhogy mindenképpen köszönetet kell mondanunk az ENIAC-ért a Fennvalónak és Arnold testv. (al. 1905)-nek, a Hadügynek meg üzenjük, hogy a nyersanyagban gazdag arab országokba sem csak harckocsiba meg robotrepülőbe építve szabad komputert exportálni, mert kéz alatt is jó nekik.Térjünk rá a mai napon esedékes hétfőre. Kezdődött egy hamar unalomba fúló Algoritmuselmélet előadással, majd folytatódott volna egy valamivel frissítőbbnek ható Fejezetek a geometriából előadással Bácsó tanár úrral, aki azonban az ajtón szereplő hirdetmény szerint betegség miatt nem tart ma órát. Sírnak a vektorterek és az ortonormált bázisok, az Euklideszi térről nem is beszélve. Óra helyett leginkább az IszK felé vettük az irányt, és a mondat eleje azért annyira körülményeskedő, mert ezen a hétfő délelőttön egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy valóban arra megyek, amerre éppen megyek, ami így húsz és fél év után kissé furcsa tapasztalás, elárul a világ, satöbbi.
Végül csak eljutottunk az ISzK-ba, ahol programozási tippek csereberéjébe hajló mondatok elhangoztatásával múlatván az időt, helyet is találtam magamnak, és így láttam az egypontkilencvenegyet meg a régi már nem tetszik-et, nameg beszélgettem WarPriesttel, aki kivételesen nem két géppel és egy oszloppal arrébb ténykedett, illetve Flashbackkel is, akivel hamarosan megkötjük a licencszerződést egy igen-igen sötét ügy kapcsán :). És kaptok egy esélyt, hogy kitaláljátok, kiről fog szólni a legújabb, hamarosan elkészülő *facts oldal. Annyit elárulok, hogy már szerepelt a blogban az illető.
Most pedig tartóstesztet fogok végezni. Jelen bejegyzés megírása közben háromszor kellett ki- és bejelentkeznem, tetszőleges idő elteltével ugyanis az előző este hosszas munka árán megvalósított bbInterface-es Winamp kezelőpult folyton kiakasztotta az egész bbLeant, azaz se ablakváltás, se bezárás, csak a logoff... Tehát most kipróbáltam, hogy a plugint kikapcsolva is előjön-é a hiba. Nos, nem jött elő. Plugin vissza, kritikusnak tűnő elem eltávolítása a pultról. Ha esetleg nem hallotok felőlem egy ideig, akkor tu...
A dátum mellett látható időpontoz képest egy órával később van, ez a szemét plugin még mindig él, és biztosan nem fog hibázni, mert tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy figyelem. Pedig mindent megteszek azért, hogy kiakadjon, csak ezért, és tényleg csak ezért rajzoltam át az Orange alphát sötét hátterűre, semmi másért, pedig attól a szép kékes színtől (#8aaad9, ha valakit érdekel...) igencsak kirázott néha a hideg.