Most tényfeltárás következik. Valószínűleg eddig nagyon jól sikerült titkolnom, hogy minden nap az első órám előtt részt veszek egy apró kis challenge-en, melynek lényege röviden annyi, hogy adott óra kezdete előtt otthonról egyre több perccel elindulva adott óra kezdete előtt egyre kevesebb másodperccel kell megérkezni. Bármilyen segédeszköz használható a cél érdekében, legyen az torziós inga, fél malac, mandarinhéj, bónuszt kap az a versenyző, aki az órának abban a szakaszában toppan be a terembe, amikor már mindenki bent van, de a tanár még semmit nem mondott el az anyagból. Az én módszerem ma a következő volt:

Végy egy egyetemistát, lehetőleg progmatosat, mert az olyan fajta, hogy mindent szeret előre kiszámolni és eltervezni. Helyezd el őt 9:20-kor a lakás ajtajába felöltözve, hátizsákkal, majd indítsd el. Menjen gyalogosan egy darabon, majd álljon be a trolimegállóban várakozó embertömegbe. Amíg a troli megérkezik, eltelik tíz perc, tehát ekkor 9:35 van. A troli ajtaja kinyílik, emberek borulnak ki belőle, felejtős. Irány tovább gyalog, egészen a villamosmegállóig. 9:45. Villamos meg sem áll. 9:50. Villamos jön, megáll, emberek borulnak ki belőle, felnyomakszik, tolong, lapul, deformálódik. 9:58. Megérkezik az egyetemre, még van két perce órakezdésig arra, hogy az Universitas másik végén lévő matek épület harmadik emeletére felérjen. Meglesz, érzi ő. A lépcsőkön felfelé szaladva megdönt néhány időeredményt, amelyeket a new yorki felhőkarcoló-futók állítottak be (ők azok a hülyék, akik a nyolcvan emeletes épület tetejére felfutnak a lépcsőkön). Odaér, benyit - majd felkerül a neve a high score táblázatra.

Szerencsére WarPriest foglal helyet egy gép mellett, az elméleti dolgok megtárgyalása után rátérnénk a programozásra, mint órai tevékenységre, a gép azonban meg sem nyikkan. Kihúzott tápkábellel nehéz is lenne. Óra után WarPriest ebédelni indul, én pedig fel az ISzK-ba, ahol előbb feltöltöm a javított blogokat, értelmeseket szólok hozzá változatos témákhoz, és próbálok rájönni, hogy mitől fagy be a böngésző x idő elteltével, közben véletlenül oldalra nézve felfedezem WarPriestet a közelben, aki szintén betévedt ide ebéd után / helyett [/ egyéb opcionális opció].

Adatbázisrendszerek megvalósítása előadás után irány az AtomKI, Egri sehol, kérdezem a portást, hogy tud-e olyan időintervallumot mondani nekem, amikor nevezett oktató megtalálási valószínűsége kellően magas, azt mondja, csütörtök dél. Faja, megyek haza. Otthon holmi jegyzetek nézegetése közben meglátogatom a mellékhelyiséget, eközben hazaér a lakótársam is. Miután öt perc elteltével kijövök, a következő párbeszéd alakul ki közöttünk (vizuálembereknek nem ajánlott!):
- Már azt hittem, be is költöztél a WC-be.
- Á, csak programoztam...
- Igen? És hogy sikerült a program?
- Le kellett húzni a klotyón, mert elég sz*r lett...

Úgy éjfélig sikerült programoznom is (tényleg programoznom!), így az öt feladatból négynek a lényege már megvan, az ötödik pedig alakul, mint int double-lé a típuskényszerítés miatt.