Az úgy volt, hogy nyolctól angol megbeszélésre mentem, gondoltam lesz vagy fél óra az egész, aztán meg dögölhetek ide-oda délig, hiszen hazamenni nincs értelme arra az egy órára, ami marad. Ehhez képest nyolc óra tízkor már kifelé jöttünk angolról - legjobb. Ezzel nyertem húsz percet, ami megintcsak nem számottevő - mondjuk két Crimsonland beleférne :) -, úgyhogy elmentem gyalog a Malomparkba, és szembesültem azzal, hogy egy városi üzletközpontban bizony kilenc előtt semmi nincsen nyitva. Jobb híján egy padon ücsörögtem és azt találgattam, hogy vajon Juhász tanár úr hanyadik percben fogja előadni jól megszokott viccét a kovbojról és a feleségéről, meg a lóról. Ücsörgés és plázarollerezés közben láttam rosszgyerekeket meg háemcséket, amik közismerten csak ilyen műintézmények környékén fordulnak elő.

Prog 1 előadás. Fél órával dél előtt már nincsen hely, legfeljebb a lépcsőkön. WarPriest még talál helyet mellettem, kár hogy a beljebb ülők folyton mászkálnak kifelé és vissza. Délre annyian jöttek, hogy ültek a lépcsőn, a padsorok előtt, a padsorok mögött, álltak fent az ajtóknál, és még kint a folyosón is voltak páran. Ja, és nem mindenki jött el... A beljebb ülők már nem mászkálnak, mert nincsen hová. Az előadás azzal kezdődött, hogy Juhász tanár úr lediktálta nekünk a "Hogyan megyünk be egy oktatói szobába?" című kis szabályzatgyűjteményt, később pedig szó volt arról is, hogy mit szabad elhinni, hol és főleg: kitől. Ezek legalább annyira szarkasztikusak, mint amennyire fontosak, és én már tudom, hogy nem véletlenül mondja el ezeket. Nem véletlenül, maximum picit feleslegesen, hiszen úgyis lesznek valakik, akik a valóságtól eltérő tényeket szórnak az éterbe. Az óra szakmai része annyiból volt érdekes, hogy megtudtuk, hogy a jelenlegi FORTRAN programok nagyon jók arra, amire kellenek, és nincsen értelme más nyelven megírni ezeket, mert annyi munka lenne vele, hogy besz*rnánk. De biztos lennének ott is magyarok... A számítógép pedig olyan hülye, mint a bicikli, sőt, még hülyébb, mert a bicikli tud egyenesen menni, a gép meg nem.

Utána átruccantam az ISzK-ba, ahol is mostantól kötelező a ruhatár használata (Use of cloakroom is obligatory!), azaz mindent be kell adni bilétáért cserébe, és csak úgy lehet bemenni, különben a szigorú tekintetű biztonságos bácsi visszaküld. Visszaküld akkor is, ha a három egyforma kapu közül nem a megfelelőn mész keresztül, merthogy mérik a forgalmat. Odafent a harmadikon elég hamar találtam helyet az értelmes módon használható gépek egyikénél, és mivel a Neptun nem jött be, mást csináltam. WarPriest is befutott valami elmaradt órája után, aztán nagy tanácstalanul üldögéltünk ott. Négykor - miután kivettük a cuccainkat a ruhatárból - átmentünk a matek épületbe, ahol nekem TeX 2 céljából volt jelenésem. Hihetetlen módon alig páran voltunk ott, a Neptunon is volt hely - ez ugyan csak akkor derült ki, mikor a kabátomat felvéve elhagytam a termet. Visszamentem hát az ISzK-ba, a kedves ruhatáros néninek ismét átadtam értékeimet, majd a végre elérhető Neptunon jelentkeztem az órára.

Az órával versenyt futva szaladtam a hatkor bezáró közértbe, öt óra ötvenkor értem oda, majd szerény zsákmányommal visszavonultam odúmba, ahol továbbra sem tartózkodott senki, tehát a lakótársam sem, ő ugyanis még nem adott magáról életjelt ezen a héten. Vacsorázás közben tantárgyi tematikákat olvasgattam, emiatt pedig komoly aggályaim támadtak, hiszen egyes tárgyaim olyan előfeltételekkel rendelkeznek, amelyeknek a kódja nem szerepel a tantárgyi tematikák között sehol. Majdcsak lesz valahogy...