A cím nem véletlen, azaz megint sikerült magamat pár apróságon viszonylag erősen felidegesítenem. Piti dolgok ezek, nevessetek ki nyugodtan, ha úgy érzitek, ettől még én fogom magamat és leírom világfájdalmamat mindenről. Most.

Kezdjük a könnyebbik végén. Landol nálam egy PC Guru, benne a szokásos Best of 2005 összeállítással, amelynek ugyebár kimondott célja az elmúlt év összefoglalása és az arra érdemes (!) játékszoftverek apró fényezése, virtuális díjak kiosztogatása meg izomból jövő odamondogatás, csak hogy az olvasóban kialakuljon egyfajta érzés, amely azt sugallja, hogy igen, ezek a srácok kenik-vágják a témát és ők sohasem tévednek, illetve, ha a világ rajtuk kívül eső része egybehangzóan mond valamit valamiről, ők pedig ugyanarról a valamiről mást mondanak, akkor nyilván a világ mááásik része a sütnivaló bolond. Nincs is ezzel baj, mindenki szereti elhitetni magával és környezetével, hogy ő bizony maga a tévedhetetlen jóisten, jelen sorok írója is beleesik ebbe nemegyszer, csak ő nem Magyarország piacvezető játéklapját szerkeszti, ugye... Ja, hogy mi bajom a Best offal? Sorolom. World of Warcraft. Kapott négy díjat, mindegyik szerkesztő személyes kedvence, Hancu ötös listájában például rögtön háromszor is szerepel, csak hogy biztos legyen az olvasó, és nyilván a WoW az oka annak is, hogy a találomra megvizsgált TweakUI Powertoy telepítőállománya ezen a DVD-mellékleten is ugyanúgy hibás, mint ahogyan hibás volt már tavaly augusztusban is, amikor először és utoljára szóltam emiatt a Guru fórumán. Ígyhát kialakult bennem egy kép, amely szerint a WoW olyan remek dolog, amelyet közművé kellene tenni mindenki számára, hiszen ma már a tanyákra is elviszik az ADSL-t vagy a kábelnetet, és aki ennek ellenére sem érdekelt a WoW-ban, az bújjon el, vagy éljen szatyorban. De legalábbis ne olvasgasson Best of... írásokat.

A listával más egyéb bajom is van a WoW-on kívül. Aszongya: 2005 legjobb versenyjátéka a Need for Speed Most Wanted lett. Továbbra sem értem, hogy mi folyik ekörül a játék körül, hiszen a nyomtatott magazinok közül mindegyik jóra vagy kitűnőre értékelte (90% feletti pontok a PCG-ben és a GS-ben is...), a sorozat megújítója és a széria legjobb része - szerintük. A villanymédiumok meg mind lehúzták szépen, mint ahogyan én sem vagyok tőle elragadtatva. Vélemények különböznek, ez természetes, ha mindenki mindenben egyetértene, akkor sokkal kevesebb jó dolog lenne silány kis életünkben, nem volna például négyévente jó kis választási kampány sem. No de, különösen érdekes a Most Wanted díja annak fényében, hogy a Guruban nemegyszer emeltek szót a szerkesztők, cikkírók a futószalagon gyártott, minimális fejlődést felmutatni képes programok istenítése ellen. Akkor most karácsonykor érkezik a Most Wanted 2? Vagy az Underground 3? Vagy az EA-nél annyira elszáll a röppentyű, hogy előszedik a legelső NFS-részt, új motort és zenéket raknak alá és kiadják? Vagy mi lesz?

Tovább haladván a nyomtatott magazinok ösvényén, készüljetek fel alaposan, ugyanis már csak egy kevés kell ahhoz, hogy átbillenjen a libikóka és elkezdjek nektek általam "készített" csengőhangokat, mobiltelefonos háttérképeket, netán mobil videókat ajánlgatni, természetesen kizárólag pimaszul magas adótartalommal megtoldott, emelt díjas SMS-ekért cserébe, amelyek pontos költségvonzatáról egy hangyaf*sznyi betűmérettel írott, félreeső lábjegyzetben tájékoztatom a világot. A recept egyszerű: kinyitom a képes mappámat, méretre vagdalom az összes háttérképemet, rájuk nyomok egy dinka logót, majd hetekkel később már Bora Bora szigetén, laptoppal az ölemben, limonádét szürcsölgetve írok egy köszönő bejegyzést, két leütés közben pedig integetek Vin Dieselnek is, aki ugyebár a Tripla X első része óta ottan van.

Aztán. Telik a nap szépen lassacskán, default user pedig egyre több irányból kapja az arcába egy újabb magyar istencsapása agyonsztárolását. Tibi vagyok, de hódítani akarok - ez a film címe. Gondolom a mozijegyre ez sem fér ki teljesen, szóval ott olyasmi fog szerepelni, hogy Tibi vagyok, de hód. Ettől még lehet jó mozifilm, derűlátó elméletünket azonban beárnyékolja a kétség rémes fellege, hiszen Arnold testv. (al. 1905) a megmondhatója, hogy milyen lehet egy olyan film, amely egyfelől magyar produkció, másfelől tökéletesen beleillik az Amerikai Pite és a hasonszőrű német tinivígjátékok sorába, harmadfelől pedig a TV-spotok és egyéb reklámanyagok fatality-értékű eleme nem más, mint a medencéből száraz hajjal, ám félmeztelenül előbukkanó Gregor Bernadett... Sokat elárul az emberekről a mozik látogatottsági statisztikája, és egy ilyen filmmel valószínűleg nem lehet nagyon melléfogni, hiszen a közönség általában vevő az olyan filmekre, amelyekben csúnyán beszélnek, amelyekben van egy szeretnivaló féleszű karakter, amelyekben dugnak, vagy amelyikben dugás közben csúnyán beszélnek a féleszű karakterek. Majdnem Ponyvaregény. Majdnem.