Ez a nap a jegybeiratásról szólt. Furcsa, hogy egy három perces eseményről szól egy egész napom, de ebben a rohadt nagy hidegben más nem nagyon történik, csak holmi sínek repednek el meg kimarad egy egész megye hajnali buszközlekedése. Az azért tetszett, amit a MÁV szóvivője nyilatkozott a sajtónak erről a sínrepedésről. Aszondjahogy: "A síntörés egyedi eset volt, ilyen nagy hidegben is legfeljebb a mellékvonalakon lefektetett, gyengébb minőségű sínekkel lehet probléma." Ezek után szerintetek gáz az, hogy az elrepedt sín éppen egy fővonalon volt?

Hamarosan nagy bajban lesz az RTL Klub, hiszen szinte egyszerre megy majd szülési szabadságra az összes női műsorvezetője (ide képzeljetek el egy bazi nagy, sajnálkozó fejet). Így kénytelenek lesznek valami áthidaló megoldást kitalálni, például felvesznek újabbakat a helyükre. Vagy többet szerepeltetik Gyulai Balázst, hiszen ő bizonyosan nem fog ilyen dolgok miatt szünetre kényszerülni. Egyéb dolgok miatt viszont már régóta szüneten kellene lennie... Az is érdekes volt, hogy Marsi Anikó gyermekének létezését úgy rögzítették a kedves mindenre kíváncsi nézők agyába, hogy "az RTL Klub ma hivatalosan is bejelentette, hogy lesz gyerek...", satöbbi. Namost, ezek után felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen és nyíltan megfogalmazva, kerülvén a barokkos körmondatok alkalmazását, tekintettel a képernyő előtt ülő sárgakarikás jelzést pilótakeksznek értelmező nemzedék értelmi színvonalára, szóval: akkor most kinek csinálták a gyereket? A tévének vagy maguknak? Maguknak vagy a tévének? Szavazatát küldje el a jól ismert telefonszámra sms-ben, hiszen még nyerhet is! A szavazók között egy exkluzív, rejtett kamerás ultrahangfelvétel-sorozatot sorsolunk ki a zagyvahőbörgősi kórház nőgyógyászatának felajánlásával. Hú, de izgulok...!

Frei Tamás. Mindenki tudja, hogy kicsoda ő. Mostanában ugyebár a TV2-nek készít fantasztikusan izgalmas, tényfeltáró jellegű és kvázi-propagandista felvezető szövegekkel megtámogatott dokumentum-műsorokat. Tegnap például Kínáról volt szó. Eleinte még tetszett is a műsor, aztán sikerült az erős kezdést sz*rrá degradálniuk azzal, amit általános iskola harmadik osztályában, a minden este imába foglalt fogalmazás órán megtanítottak nekünk: szóismétlés. Frei a bevezetőben elmondja, hogy mi magyarok a kínaiakra a józsefvárosi piacból kiindulva azt gondoljuk, hogy ott szegény, szürke, mao-öltönyös emberek élnek. Aztán szóról szóra ugyanezt elmondja a shanghaji magyar nagykövet, szóról szóra ugyanezt elmondja egy ott élő magyar üzletember, majd szóról szóra ugyanezt elmondja mégegyszer maga Frei Tamás, hátha valaki még nem figyelt fel erre a remek mondatra.

Volt még olyan is, hogy hazautazás, amelynek során a szokásos neo-, avagy posztbarbár embertömegek vettek körül nagyobbrészt. Közülük mai kedvencem az a kedves, bucifejű fiatalember volt, aki tíz kilométerenként kijött a fülkéből a folyosóra rágyújtani, lehúzta az ablakot, elszívta a motyót aztán visszament, az ablakot persze b*szott visszahúzni. Engem meg üdvözölnek a fjordok. Majd jól fázzak meg, aztán hogy fogom építeni a nagy magyar kacializmust?

Hát ilyen az, amikor a napom a jegybeiratásról szól.