Pénteken éjjel elhunyt Zavadszky Gábor. A korábban az MTK, a Dunaferr és a Ferencváros csapatának labdarúgója jelenlegi csapata, a ciprusi Apollon Limasol szerdai mérkőzésén szalagszakadást szenvedett, kórházba vitték, ahonnan a sérülés ellátása után hazaengedték, ám egyre rosszabbul érezte magát. A csapat orvosa pénteken éjjel talált rá holttestére a játékos otthonában, halálát feltehetőleg egy vérrög miatti tüdőembólia okozta. Játékostársai, barátai és családja, valamint a szurkolók mély megrendüléssel vették tudomásul a történteket, ellentétben a médiával, amely forróra tárcsázta az összes telefonvonalat és megszólaltatott mindenkit, aki nem küldte el őket a ’csába.

De most vissza hozzám. Holnap Kalkulus vizsga nyolctól. Jó lesz, érzem. Éjjel már nem tudtam aludni, már úgy vagyok vele, hogy legyünk túl azon, amin túl kell lennünk, csak legyen már, mert a várakozás — bármennyire is eltöltöm az időt a tanulással — az idegeimre megy, ami zsákutca. Ennek megfelelően életemben először vezettem kocsit úgy, hogy az elindulás utáni első emlékképem az legyen, hogy leállítom a motort Debrecenben. Hogy közben mi volt...?

Vasárnap, hajnali négy óra. Kemény három órányi ágyban vergődés után úgy döntöttem, hogy ha már pihenni nem tudok, legalább csináljak valamit. Kezemben a jegyzet számos lapja, a sorrendjük már régóta nem számít, közben eszembe jut, milyen jó, ha az ember a saját kézírásából meg tudja állapítani, hogy mi hová tartozik és hogy akkor éppen milyen kedve volt, és szomorkásan gondolok arra a négy személyre, akik az én egész féléves jegyzeteimnek a fénymásolatával vesződnek vélhetőleg az enyémmel párhuzamos időintervallumban, és nem értik. Ahogyan én sem értem...