Remélem megbocsájtjátok nekem, hogy a hétfői és a keddi bejegyzés hosszú idő óta először elmarad, illetve, hogy a vasárnapi bejegyzés olyan lett, amilyen. Tényleg nem akarom, hogy rajtam kívül bármelyikőtök átérezze azt, amit én érzek szombat estétől kezdve.

Pedig nem így indult. Szombat délutánig egészen korrekt volt minden, nem történtek a közönséges szombatoktól eltérő események - ide írhattam volna azt, hogy hétköznapi szombatok, de az mekkora ellentmondás már... -, volt Totalcar, amiből kiderült, hogy Karotta egy akkora pluszjeles idióta, hogy én tavasszal rá fogok szavazni. Szóval szombat, dominók dőlnek, stadionok fordulnak meg és nyilván nem Zolik, macskákat újítanak fel, satöbbi. A szerző nagyban dolgozik az SQL beadandóján, bizakodik, hogy az előző esti hibákat kijavította mára, csupáncsak tesztelni kellene. Ehhez sajnos szüksége van arra, hogy az egyetemen az Oracle szerver üzemeljen, mivel ezen futtatja a szkriptjét és ez írja ki a hibákat is. Tesztelni azonban nem lehetséges, a szerver nem elérhető, nyilván, hiszen kitüntetett figyelmet fordítanak rá. Nfol készenlétbe helyezi a bicskáját.

Vasárnap. Nfol költséget és hajszálakat nem kímélve kora délelőtt, délben és kora délután is felcsatlakozik őskori modemjével a netre, hátha valaki bement és seggberúgta a nyomOracle szervert, de nem... Nfol úgy dönt, hogy a bicska nem elég éles. Külön fájdalmas, hogy a határidő éjfél pillanatában lejár, Nfol pedig délután háromtól másnap délelőtt tízig biztosan nem fog internetre csatlakozni. Nem baj, mert délután Debrecenben sikeresen eltölt másfél órát azzal, hogy a televízió igencsak fejlett menüjében beállítsa a szobaantennával valamennyire fogható csatornákat. Nem röhög, ugyanis szobaantennával jön a Sport2 meg a National Geographic, a TV2 viszont alig. Amikor minden megvan - hiszen fejlett user megkeres egy adót, tárolja, aztán onnan megy tovább a többiért -, kiderül, hogy egyik sem lett eltárolva, ráadásul a kereső sem keres semmit. Király. Komolyan vártam, mikor omlik rám a fölöttünk lévő három emelet.

Hétfő, kalkulus előadás. A tanár úr a monotonitás és konvexitás témakörétől egy hirtelen hajtűkanyarral átkoccan a hatványsorok mesés világába, amivel nem is lenne különösebb gondunk - mármint WarPriestnek és nekem -, ha a gyakorlaton ez a témakör nem két hónappal ezelőtt lett volna unásig leadva. Utána felkocogok az ISzK-ba a vasárnap este nulláról újraírt szkripttel, lefuttatom, majd az egér kábelével felkötöm magamat a hiperintelligens beléptető rendszerre, merthogy hiba hiba hátán. Igen, még abban is hibát jelez, amit a jegyzetből - a 100%-ig jó, megbízható, feltétlenül hihető jegyzetből - másoltam ki. Ráadásul ha egy hibát javítok, akkor valami mással van baja. Másfél órás küszködés után feladtam. Kezdtem ideges lenni picit. A be- és kiléptetőrendszer meg olyan istencsapása... Öt percbe került, mire ki tudtam jönni a kapun, ugyanis nem volt hajlandó felismerni a diákigazolványomon a vonalkódot, bár legalább nem írt ki olyanokat, mint "Kakaós ital, 0,5L", és egy szinten ezt is fejlődésnek lehet tartani.

Még mindig hétfő. Hazatérvén leülök, megnyugszom, vérnyomásom is lemegy kétszáz alá, éljen a stresszmentes életmód, ezentúl füvet fogok zabálni tavasztól őszig, télen meg mangót. Megnyitom a kérdéses állományt, javítgatom, a felét átírom legalább. Négyre megyek detfoly előadásra, ahol az utolsó öt percben a tanár széles vigyorral a száján bejelenti, hogy azok, akiknek a neve az október tizedikei papírlapon szerepel, lehetőleg ne akarjanak vizsgázni a tárgyból, mert ötösnél csak rosszabbat lehet kapni, ha mégis mennek. Széles vigyort átveszem, tizedikén ott voltam, ötös vizsgajegy. Mínusz egy szálka. Nyomás haza. Este megint kódolok, most azt a felét írom át, amit délután nem írtam át.

Kedd. Reggel fél nyolckor már az ISzK-ban csücsülök, a szerver persze nyolcig b_szik menni, valahogy úgy képzelem a dolgot, hogy este villanyoltáskor a főkapcsolót is lecsapják, reggel meg nyolckor bejönnek és bootolhat a szerverfarm. Újabb hibák. Megint kezdtem ideges lenni. Teljesen szabályos, szintaktikailag és értelmileg teljesen megfelelő utasítások szerepelnek a hibalistán, mint "érvénytelen utasítás", "nem megfelelő típus", "megszorítás itt nem adható meg", satöbbi... (Ha valakit érdekel, hoyg ezek mik, annak szívesen elmagyarázom. Tényleg szívesen. Gyógyszert hozzatok.) Adatbázisrendszerek előadás, detfoly gyak, az utolsó detfoly gyak ebben a félévben. Utána átruccanok a számítógépes terembe és nagyon akarok. Hiába, mert megint nem jó a szkript. Már öten nézzük a dolgot, senki nem érti. Tutkóság. Közben S@tival MSN-en gyilkoljuk egymást, meg Julcsival is tárgyalok erősen. Fél öt körül megyek haza. Szakad az eső, a huszonhármas busz olyan hangokat ad ki magából, mintha egy T72-es motorja hajtaná ékszív nélkül. A Hódos előtt néhány ezer, a szovjet hadsereget mintául vevő menetoszlopban és legalább ugyanakkora számossággal tobzódó óvodás ön szembe velem, a város teljesen meghülyülve - a kereszteződésekben mindenhol autók állnak, senki nem halad semerre. Kaja, dobok egy sárgát, aztán megint SQL. Este tíz, készen van megint, nulláról. Holnap ZH, ugyanebből, és még sehol nem tartok az elmélettel. Shit gets even more fucked up by every minute.

Szerda. Már k_rvára nem érdekel, mi lesz, az este alkotott szkriptet lefuttatom: egyetlen hiba. A javításához kellene vagy fél óra - mármint addig tartana, mire rájönnék, mi a f_sz baja van megint -, fogom és átküldöm a tanárnak, hadd örüljön. Forgatom a jegyzetet, a méréstechnikához megint nincsen közöm: a közösen készített frekvenciabuzerátor program bemutatása sem bír érdekelni, hiszen kezemben ott hevernek a jogosultságok szabályozásának lehetőségeit taglaló oldalak. Igazi hullaként érkezem a ZH elkövetésének színhelyére, Sanyiék látják rajtam, hogy totál kivagyok. A ZH olyan lett, amilyen, mindenre adtam megoldást, nekem tetszettek és a saját logikai levezetésen szerint még azt is csinálják, amit kell, bár az elmúlt három napra visszagondolva nem szívesen hiszek el semmit. Utána a tanár elmeséli, hogy mindenkitől megkapta a beküldendő feladatot, hozzáteszi azt is, hogy kinél mi volt a hiba. Amikor hozzám érkezik, elkezdi sorolni a dolgokat, én meg némán, fél mondattal előtte járva mondom ugyanazt. Majd csak a jövő órán kerül rám a sor, hogy megvédjen a feladatomat, addig ki lehet javítani a hiányosságokat.

Még hatra megyek vissza a suliba, Kiadványszerkesztés órára, ami előtt visszakapom a kedden kölcsönadott kalkulus jegyzeteimet, amelyekből holnap kegyetlen módon fogom bemagolni az összes kib_szott tételt meg módszert meg elvet, ugyanis pénteken ZH. Összességében azt mondhatom, hogy a Mikulás nemcsak lop, csal, hazudik, jogosulatlanul téríti vissza az adóját és utálja a gyerekeket, hanem idén még elémtett egy akkora brét is, amin minimum nyolc személy tudna egyszerre nyáladzani. Durva? Dehát én csokibréről beszéltem...:) És most megyek Crimsonlandezni egyet, mert hiányzik...

1375. Linkin Park - Hit The Floor (2:44) [Meteora]