S@ti azzal nyitott, hogy híres leszek, mert a prezentációjába belerakja az egyik jobban sikerült - egyben zseniális ténymegálapítási képességről bizonyosságot tevő - mondatomat. Én ennek örültem, mert állítólag el leszek magyarázva én, mint jelenség, ami egyenlő a sok olvasóval, ami egyenlő a nagy bevétellel, ami... Ami nincs is, mert hát... elisszuk folyton. Én és a pohár. Remek húszfelvonásos színdarabot lehetne erre a címre írni, kicsit hasonlítana egy Tarkovszkij-filmre, amennyiben több felvonásban nem történne semmi, viszont a szereplő magvas gondolatokat tükröző arccal nézné a félig üres poharat. Esetleg a végén lehetne az, hogy valaki más belép, megissza a pohár tartalmát, majd:
- Ennyi volt?
- Ennyi volt.
Függöny le.

Persze azt nem állítom, hogy tökéletesen józan életű volnék - erre a legjobb példa ugyebár jelen blog, amelyet neves szakértők szerint nem lehet józanul elviselni, hát akkor megírni milyen lehet... -, de nem hiszem, hogy kicsiny, a heti két alkalommal elért s.ggrészegséget elítélő alakulatunkból kitagadnának, ha kiderülne, hogy olykor-olykor iszok például bort. Most képzeljétek el azt a szörnyű állapotot, amint ülök az asztalnál három deci vörösbor után és nem tudom, merre van Kína, ahol állítólag már raknak össze BMW-ket is. A helyzetet én is csak elképzleni tudom, mert ugyan ittam már meg együltő helyben három deci bort, csak közben igen jelentős mennyiségű egyéb - anyagi és szellemi - táplálékkal lett megágyazva neki. Jut eszembe, mikor lesz az akasztásom a kihagyott érettségi utáni kötelező jellegű sakk-matt miatt? Nem szeretnék lekésni róla, úgysem láttam még olyat. (Azért figyeled, S@ti, milyen ügyesen kerülöm a kényes témát?)

Zsubi pedig elhatározta, hogy kikerül a főoldalra, aki pedig ehhez hozzásegíti, az jutalmul megkapja Zsubi kolistársainak egyikét, esetleg részt vehet egy igazán izgalmasnak és élménydúsnak ígérkező németórán.

Egyébként ez a bejegyzés Debrecenben íródik, lévén már megint itt vagyok, hogy a szerda-péntek zárt intervallumon belülre eső tanórákon képviseljem saját magamat. Csütörtökön például órám sincsen, pénteken meg van egyetlen egy. Az mondjuk fontos, kiosztják a kalkulus zárthelyit, ami engem leginkább meglepő módon egészen jól sikerült - magamhoz képest, bár a csoporton belül is kiemelkedő a teljesítményem, pedig órákon én fogtam padlót többször -, már ha lehet hinni a péntek esti eredményeknek. Jó, nem fényezek tovább, még a végén magamon csúszok el, aztán járhatok rehabra a DF-bejárat áldozataival együtt (ezt sem sokan értik... akinek kell, az biztos fogja...).

Mudvayne - Death blooms.