Ez ilyen programozós időszak, megint. Reggel méréstechnikán kezdünk azzal, hogy adott két gép, köztük egy Laplink-kábel - soros portot köt össze soros porttal, csak meg vannak fordítva az erek -, küldjünk át adatokat. Vagyis írjunk programot, ami egyfelől átküldi a dolgot, másfelől fogadja a dolgot, amit mi, emberek, elménk minden apró forgatásával a megoldáshoz közelebb kerülvén abba a vékony kábelbe akarunk tuszkolni. Az internet - ha jól meggondoljuk - a pornóképek gyűjtögetésén és a hazai zenei élet nagyágyúinak legújabb rádióslágereinek illegális letöltésén még arra is jó, hogy az ember ötletszűkében keresgéljen használható megoldások után. Nagy kár, hogy a keresgélés eredményeképpen gyakran találja magát az előbbi két tevékenységre utaló oldalakon...

Valahogyan írtunk egy egyszerű kis programot C-ben, méghozzá a Borland C 3.1, DOS alatt futó fejlesztői környezetben. Ez azért érdekes, mert mióta nekem próbálnak C programozást tanítani, kivétel nélkül a Dev-C++ programot használjuk, amiről tudni kell, hogy a nyílt forrású - vagy szabad felhasználású? - gcc fordítót használja ott legbelül, ahová már nem látunk be. Vagyis a kettő nem csereszabatos: az egyikben úgy rendezem a szöveget, ahogy nekem tetszik, a másik egy kósza újsorra is obégatásba kezd és nemhogy nem fut le, még le sem fordul. Csak én, a székről.

És ezek után furcsán néznek rám az utasok a buszon, amikor próbálok magamba fojtani egy nevetést. Most egyébként a blogírás volna az utolsó teendőm, helyette bőszen olvasnom kellene holmi gyalázatos TeX kézikönyvet, amihez egyrészt semmi kedvem, másrészt semmi kedvem, harmadrészt... És még számos érvet tudnék felsorolni, akár a végtelenségig folytatva a sort, de ezt nem teszem, mert akkor sosem érek a végére és a konyhába sem jutok ki egyhamar. Amíg összehajítok egy szendvicset, gondoskodom rólatok is, hiszen megcsodálhatjátok legutóbbi - most up-to-date - asztalkámat, amin szendvics nincsen, más viszont van:

És még zenélek is mellé: System of a Down - Spiders.