Megnéztem a Waczak szálló meglévő részeit. John Cleese egymaga elviszi a hátán az egészet, és még ott van a többi szereplő, akik szintén nem piskóták. A pszichiáter című epizód talán a legjobb, de mindegyikben találtam nagyszerű mondatokat, úgymint Próbáld megérteni, mielőtt valamelyikünk meghal!, Szabadságon vagyok és Boldog? Ó, emlékszem rá!.

Ong Bak. InGennek igaza volt, ezek tényleg nagyon keményen odatették magukat. Általában erős az idegrendszerem, de itt a végső harcnál néha megfordult a fejemben, hogy megállítom a lejátszást. Merthát nem minden filmben látni olyant, hogy valaki ül a motoron, közben úgy fejberúgják, hogy kettéreped a fején a bukósisak...

Utána sort kerítettem David Lynch Mulholland Drive című alkotására is. S@ti azt mondta, nagyon állat. Ezt aláírom, azzal a kikötéssel, hogy hétvégén megmagyarázza nekem, mit is láttam. Mert én sehogy sem tudom összerakni a darabkákat úgy, hogy kialakuljon a teljes kép. Például a film elején az étterem mögötti sikátorban összeeső fazon szerepe sem világos teljesen. S@ti...?

A hazaút megint nem volt problémamentes. Először is az elmúlt két évben nem láttam annyi ellenőrt a 24-esen, mint ezen a héten. Most volt kirajzás, vagy mi...? Én hülye, még sietek is kicsit, hogy elérjem a Nyíregyházára tartó expresszt, a pénztárnál állva már látom, hogy késik: 30 percet. K.rvajó. Kimegyek a peronra, legalább ott van levegő. A fél óra letelik, a vonat sehol. Már negyven perce késik, a bemondó még mindig azt hajtogatja, hogy 25 perc a késés. Ordibálás helyett inkább tolnád, te... Végre bejön. Helyek száma nulla, marad a folyosó. Hiába van nálam az mp3-lejátszó, úgysem hallanám, közepesnél nagyobb hangerőn meg szinte lenyeli az akkumulátort. Nyíregyháza állomás, 16:53. A csatlakozáson elvileg nyolc perce elment, gyakorlatilag még nem, mert bevárták vele a mi vonatunkat. Hogy lehet...? Rohanás az aluljáróban, kofferes öregasszony lesprintel... engem. A vonaton nagyon örülnek nekünk, mintha én tehetnék arról, hogy késik az a k.rva vonat. Egyik kellemetlen útitársunk hangosan puffog. Lenyomnám az utazótáskáját a torkán. Remélem fel is robban. A WC közvetlen szomszédságában állok, odabentről érdekes szagok terjengenek szét. Könnyeimmel küszködve válok meg a nyálkahártyámtól, miközben az elmés feliratot olvasom a WC ajtaján. Aszondja: "Amig a vonat az állomáson tartózkodik, tilos használni. A vonatot? A rövid i az amigban nem az én művem.

Nyírbogdány-külső, az almatároló mellett elsuhanunk, nekem az ajtó mellett már zúg a fülem a szélzajtól, elvégre lassan egy órája hallgatom. Mivel a peron felőli ajtónál hat táska van egymásra halmozva, esélytelen leszállnom; inkább a másik ajtón át ugrok le a sínek közé. Ahogy a túlsó peronról visszanézek a lassan elhaladó vonatra, észreveszek egy suhancot, aki a középső ujját mutogatja felém. Talán fáj neki? Ma nekem, holnap neked. Köcsög. Ha tudná, hogy pár éve még a villanykörte-hajigálás volt a divat... De ezek a kis f.szok már rendesen be sem tudnak szólni... Olyat legalábbis még nem tudtak mutatni, amit ne láttam volna. Monet-képek meg nincsenek náluk. Hát, így k.rvul el a világ.

Andain - Beautiful Things (Gabriel & Dresden Remix).