A megfázás valahogy nem akar múlni, én meg nem akarok kimúlni tőle, ezért meglátogattam kedvenc háziorvosunkat a rendelőben. A váróterem persze tele betegekkel, ha eddig nem voltam igazán megfázva, akkor tőlük simán elkaphatom (azaz befejezhetem a letöltését :). Sorra kerülök, doki megvizsgál, hosszasan hallgatózik. Kezdek félni.

Aztán közli, hogy most ugyan nincsen komoly bajom - pár bögre forró rumos tea és elmúlik -, viszont utána ilyet kérdez:
- Volt mostanában tüőgyulladásod?
- Nem, még egyszer sem.
- Pedig volt.

Hogyha a hirtelen beállt részleges kóma mellett jól értettem, amit mondott, akkor fél éve valószínűleg tüdőgyulladásom volt, amit súlyosabb tünetek nélkül, lábon hordtam ki. Szóval jó lenne, ha mostantól jobban vigyáznék az ilyesmire. Ezek után igenis zseni akarok lenni, de csak akkor, ha az elefántcsonttoronyban jó a fűtés.

S@tit meg jól meg kell vállonveregetni, mert megint olyat írt a blogjában, hogy a jól fizetett újságírók is helyből hidat vernek tőle mind stilisztikailag, mind értelmileg, mind egyáltalán, mind egyszerre. Ha a Times megkeres, légy szíves említsd meg zseni barátodat is... :)

Éppen játszott: Kasabian - Club Foot.