Vicces dolog ez az információs szupersztráda. Az ember olvasgat, nézelődik, másokkal cseveg, vitatkozik, a nem tetsző fazonokat leugatja, azok visszaugatnak neki, elmegy fórumtalálkozóra, ahol megismeri a többi fórumozót, akik egy idő után a Mi a véleményed más fórumozókról? című topikban elmondják róla a véleményüket és nagy meglepetésére többen is zseninek kiáltják ki. Ez biztosan a nagy sebesség miatt van. A szerző ugyanis nem érti, miért tartják őt egyáltalán érdekes embernek. Annak idején - lassan egy éve - ebbe a blogba sem azért kezdett bele, mert ő mindenáron blogot akart írni, vagy mert azt szerette volna, hogy az életét mások előtt feltárhassa; az indok mindössze az volt, hogy abban a félévben az egyik tárgy vizsgája egy működő, tartalmas weboldal bemutatása volt. Aztán valahogy valaki ráakadt erre az oldalra, elolvasta, ami rajta volt, megdícsérte a szerzőt, aki ezek után valamennyire visszanyerte sosemvolt önbizalmának egy részét és újabb dolgokba kezdte el piciny fejszéjét belevagdosni. Volt, ami tetszést aratott, volt, ami nem. És még mennyi minden lenne, hogyha kellő tehetség, idő vagy akarat, netán érdeklődés lenne iránta.

És akkor jönnek itt nekem ezzel a zseni-dologgal. Én nem vagyok zseni! Nem akarok zseni lenni! Legyek inkább módfelett jópofa, pimaszul tehetséges vagy felháborítóan érdekes, nekem az is éppolyan jó lenne. Vagy jobb. Vagy bal...

Azért is jó az internet, mert egy rakás embert ismerek online, akik közül sokakkal majdnem barátibb a viszonyom, mint az IRL ismerőseimmel. És azért is jó, mert kiderül, hogy néhányukkal akár IRL is összefuthatok nap mint nap, igaz WarPriest? ;-)

Aki nem WarPriest és nem én, azoknak elmagyarázom. A #226-ban leírtak valamilyen módon WarPriest szeme elé kerültek, amikor is rádöbbent, hogy az ott leírtakat ő maga is átélte élő egyenes adásban, ebből pedig arra következtetett, hogy Nfol debreceni hallgató, ráadásul PTM-es, ráadásul jár az ő előadásukra. És igaza volt: a következtetés eredménye helyes, a bizonyítást következő órán mutatom meg. Vagy nem.

Éppen játszott: Brian McFadden - Real to me.