Szombat este van, kevéssel éjfél előtt.

Már legalább húsz perce, hogy elindult haza. Tőlem.

Azóta itt állok a parkolóban, a szakadó hóesésben, a saját autóm mellett. A cipőm és a kabátom kezdenek átázni, a kapucniból egyszer már a fejemre borítottam a benne összegyűlt havat. Nem hoztam le a kulcsot. Szorongatom az üveg bort, amit nekem hozott és amit legközelebb együtt fogunk kinyitni.

Állok a parkolóban, a szakadó hóesésben és enyém az egész kib*szott világ!