Egyszer volt, hol nem volt, aztán megint nem volt, aztán megint megint nem volt, aztán majdnem úgy járt, mint az üveges tót – pedig az üveges tótról köztudomású, hogy nem is jár, hanem vágódik, méghozzá leginkább hanyatt –, aztán most megint van, természetesen a fokozott érdeklődésre való tekintettel és a növekvő elvárásoknak megfelelően, ha pedig kicsi, az is csupán azért, hogy ne fájjon.

Igen, ő Stig!

Nem, nem Stig az. Csak ugratlak, mint az alább megtekinthető úrvezetők. A képek kivétel nélkül a Nürburgring Nordschleifén készültek, a versikék kivétel nélkül a fejemben. Ezen a ponton emlékeznék meg arról, hogy 2013-ban Dél-Koreában több versenyző is panaszkodott a pálya állapotára, mert a boxutcából kivezető úton egy vízelvezető rács miatt volt egy apró bukkanó…

1. Jackie Stewart, Matra MS10 - Ford, 1968. Jackie dobbantását szemléli a jeti / A fák közt messze állva nagyon tetszik neki ↵

2. Graham Hill, Lotus 49B - Ford, 1969. Ez a Graham, fiam, nem egy satnya vekni / Úgy nyomja a pedált: kilyukad a trepni ↵

3. Piers Courage, Brabham BT26A - Ford, 1969. Ily bátor tempóhoz elkél biz’ a kurázsi / Figyeljék az emelkedést: jellegzetes courage-i ↵

4. James Hunt, Hesketh 308B - Ford, 1975. Üzeni Lord Hesketh / E fotó láttán reszket ↵

5. Hans-Joachim Stuck, March 751 - Ford, 1975. Lefőtt a kávé! – jelzi a gőz / Kifogytam a rímekből, mondhatni: I am Stuck ↵

6. Carlos Reutermann, Brabham BT44B - Ford, 1975. Négytenyérnyi felület kell a tapadáshoz / Biztos éppen ezen elmélkedik Carlos ↵

7. Niki Lauda, Ferrari 312T2, 1976. Nikihez érkezvén újfent nem lesz rímem / Előveszem inkább ezt a régi képem ↵

(Note to self: ez hülye.)