Az 1994-es San Marinó-i nagydíj a Forma–1 történetének talán legsötétebb hétvégéje volt – és reméljük, az is marad –, a történtek huszadik évfordulóján is felfoghatatlan a hibák és véletlenek összjátéka legtöbbünk számára. Nekem ugyan nincsenek élményszerű emlékeim arról a versenyről, de azt hiszem, felnőttként utánajárva és feldolgozva sem lehet megúszni azt a furcsa szorítást szívtájékon.

Sennáról a napokban valószínűleg kimerítően fognak cikkezni szakoldalak és rajongók egyaránt, Roland Ratzenberger viszont nem biztos, hogy megkapja az őt megillető figyelmet, ezért én inkább vele foglalkozom ebben a részben.

Ratzenberger Ausztriában született 1960-ban, Forma–1-be vezető útja során végigjárta a német Formula Ford bajnokságot, a brit Formula 3-at, versenyzett a túraautó-világbajnokságban, a brit túraautó-bajnokságban és ötször elindult a Le Mans-i 24 óráson is, továbbá szerepelt több japán túrakategóriában is.

A Forma–1-ben 1994-ben debütált a frissen létrejött Simtek csapat versenyzőjeként, itt öt futamra szóló szerződése volt. Az évadnyitó brazil hétvégén nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, az Okayamában rendezett Pacific GP-n viszont sokat nyert a pálya ismeretével, a 11. helyen ért célba. Az imolai hétvége volt a szezon harmadik fordulója.

Az időmérő edzés egyik körében Ratzenberger áthajtott egy rázókövön, ami a későbbi vizsgálatok szerint megrongálta az első vezetőszárnyat. Ezt akkor sem ő, sem a csapat nem érzékelte, ezért elment egy újabb gyors körre. A hátsó egyenesben a nagy leszorítóerő végül letörte a szárnyat és az autó alá fordította, ettől a Villeneuve-kanyarban képtelen volt elfordulni és nagyjából 320 km/h-s sebességgel nekicsapódott a szemközti betonfalnak.

Az autó biztonsági cellája épen maradt ugyan, az ütközéskor fellépő erők következtében Roland halálos koponyaalapi törést szenvedett. 1982 óta ő volt az első, aki versenyhétvégén hunyt el. A vasárnapi futamon emléke előtt tisztelegve üresen maradt a rajthelye. Persze akkor még senki nem tudhatta, hogy az a futam a hetedik körig fog tartani.

Egyes cikkek szerint Senna balesete után az autójában találtak egy összetekert osztrák zászlót, amit célbaérés után akarhatott meglengetni Ratzenberger tiszteletére. Mivel nem leltem erről hivatalos információt, tekintsük a legenda részének, bár a poszt alján megnézhető dokumentumfilm alapján nem tűnik annyira hihetetlennek.

Kétségtelen, hogy Ratzenberger halála háttérbe szorult Senna tragédiája mellett, mégis jelentős szerepe volt abban, hogy a mai F1 sokkal biztonságosabb mind a pályák, mind az autók tekintetében. A szombati kvalifikáció után a pilóták ugyanis elhatározták a GPDA, azaz a pilóták szövetségének újjáalapítását és fő céljukként éppen ezek biztonságosabbá tételét jelölték meg. Eredményeik között szerepel például a HANS nevű eszköz kifejlesztése és kötelezővé tétele, ami éppen a Ratzenberger-féle eseteknél dönthet élet és halál között.

A kezdeményezés vezetőiül azon a délutánon Gerhard Bergert, Michael Schumachert és Ayrton Sennát nevezték meg. :(

További érdekesség még ezzel a hétvégével kapcsolatban, hogy a pénteki szabadedzésen Rubens Barrichello is esett egy hatalmasat. Ez a baleset is látható a 2010-ben Sennáról készült dokumentumfilmben, amit én az imolai eseményeket taglaló résznél szúrok be, de ha van két szabad órátok, érdemes végignézni az egészet, rengeteg korabeli felvétel és interjúrészlet fért bele. (1 óra 20 perc után jön ez a rész, ha nálatok is bebugzana a timestamp.)

Az ezen részben szereplő képek még mindig az F1-history gyűjteményből származnak.