Keddie Irvine 3
Sorozatunk harmadik része azért jelentős mérföldkő, mert már csak kilencvenhat hetet kell várni a századikig. Hogy könnyebben teljen az idő, most olyan autóversenyzőket mutatunk, akik épphogy kibírják röhögés nélkül.
A május 19-én megrendezett Monacói Nagydíj volt az 1985. évi Forma–1-es kiírás negyedik futama, melyet a McLarennel versenyző Alain Prost nyert meg. A francia győzelmében komoly szerepet játszott a verseny tizenhetedik körében történt baleset, aminek a törmeléke később defektet okozott a nagy formában lévő ferraris Michele Alboretónál – Alboreto még ezzel együtt is bedarálta a mezőnyt és végül csak Prostot nem sikerült utolérnie. (Másoknak sem jött jól az eset: Niki Lauda például a kifolyt váltóolajon megcsúszva törte össze magát.)
A középmezőnyben Nelson Piquet (Brabham–BMW) próbálta előzni Riccardo Patresét (Alfa Romeo) a célgörbében, amikor összeütköztek. A Brabhamen azonnal eltört a bal első felfüggesztés, Patrese megcsúszott, aztán a szalagkorlát és egymás többszöri érintésével bebiliárdozták magukat a St. Devote bukóterébe.
Mindketten megúszták karcolás nélkül.
Monacóban amúgy a szűk vagy nem létező bukóterek, a keskeny pálya és a szögletes fordulók ellenére Lorenzo Bandini 1967-es halála óta nem történt emberéletet követelő baleset.
JonC @
remek sorozat, még én is - akit csak mérsékelten érdekel az F1 - élvezettel olvasom. most is tanultam valamit, azt hittem Monaco több életet követelt az utóbbi évtizedekben. mármint a nullánál :)
Nfol @
@JonC: Akkor a sorozat elérte az egyik célját. Monacóról lesz még szó bőven, de előkerültek olyan képek, amik alapján én azon is csodálkozom, hogy összesen csak négy versenyző halt meg ezen a helyszínen verseny közben, pedig sokáig abból állt a pálya passzív biztonsági rendszere, hogy egyik oldalon a pőre sziklafal, a másikon két egymás mellé rakott szalmabála, a bálák között derékig kihajoló fotóriporter. :)