Bernard Black könyvesboltjában a vásárló éppen megtűrt, de semmi esetre sem szívesen látott élőlény: bejönnek, összevissza mászkálnak meg nézelődnek, közben hülye kérdéseket tesznek fel, az elvetemültebbje még vásárol is valamit, előbb-utóbb elfogy a készlet, aztán lehet telefonálni a terjesztőnek, szóval tiszta horror — nem csoda, hogy Bernard állandóan morog és a pokolba kíván úgy általában mindenkit, aki zavarni merészeli. Ez alól egyedül Fran Katzenjammer jelent kivételt, aki a szomszédos üzletben árul számára is ismeretlen funkciójú cuccokat és gyakran átruccan egy kis közös piálásra.

I can’t help being angry when I’m furious.

Egy ártatlan — akarom mondani, egy, a szokásos módon undorító — reggelen azonban felbukkan az angyalhajú Manny Bianco (see what they did there?), aki a munkahelyén véletlenül megissza a Little Book of Calm-ot, majd egy kórházi látogatást és megnyugtató gondolatok továbbadását követően végül a könyvesbolt ideiglenes könyvelője, eladója, takarítója, ötletelője, miegyébje és a drága tulaj additív inverze lesz, Bernardnak pedig egyre kevésbé tetszik, hogy valaki sikeres üzletté akarja változtatni az ő személyes kis könyvtárát.

A Black Books egy három évadot megért brit sorozat a kétezres évek elejéről, amit még a bóti nevetés sem tud elrontani. Összesen 18 huszonpár perces rész az egész, bele kell férnie.