Nem jelentkeztem az eltelt hétben. Az okok között olyasmik szerepelnek, hogy nagyon vártam egy esemény bekövetkeztét, de az végül nem történt meg, megtörtént viszont két másik, amiket nagyon nem vártam. Szabadidőmben pedig olyan hasznos párbeszédekben jeleskedem, mint ez:

— Jó, hogy jössz! Képzeld, itt volt a telekomos ember beszerelni az internetet...
— ...
— ...és be is szerelte a vezetéket meg a modemet, de nem tudta kipróbálni...
— ...
— ...mert lemerült a laptopom és a töltő, ami van hozzá, az szerinte másik laptophoz való, mert ezt nem lehet beledugni, pedig nekem ezzel adták ide...
— ...
— ...úgyhogy leszerelte a modemet, mert ha itt hagyta volna, akkor már fizetni is kellene érte. Van valami ötleted?
Életemben egyszer láttam ezt a laptopot, akkor éppen bele volt dugva ez a töltő.
— Ugye nem szoktad a töltő végéről az átalakítót is lehúzgálni?
Villanykörte.
— Nincs mit.

Vagy ez:

— Tegnap itt volt nálam X és nem találtuk meg a tévén a Spektrumot, ezért X átprogramozta(!) a tévét...
— ...
— ...és most már megvan a Spektrum, de minden csatorna rossz helyen van és ha megnyomom az 1-est, akkor kiír valami szöveget a tévé és nem látszik tőle a műsor...
— ...
— ...vagy öt percig. Van valami ötleted?
Ezen a ponton X-szel kapcsolatban volnának ötleteim elsősorban. Nézem a távirányítót, az 1-es gomb felett ott a Guide feliratú, gondolom azt sikerült megnyomni helyette. Megnyomom, a tévé kiírja magyarul, hogy előbb állítsam be a dátumot és a pontos időt. Nemén lemondóan:
— Hát mit tudom én, azt hogy kell! Na mindegy! — ezzel kikapcsolja a tévét. Én persze tudom, de jól láthatóan semmi szükség a szakértelmemre, probléma megoldva.

Ennyikeh.