Állítólag az a baj az írott angolommal, hogy nem feltétlenül egyértelmű a mondataim érzelmi töltete, ezért a másik fél könnyen személyeskedésnek vehet egy szenvtelen megjegyzést, ugyanakkor érdemben reagál olyan részekre, melyeknek a tartalmi főlényege nem egyéb, mint egy mértékkel kidekorált anyázás.

Aztán persze az emberben feltámad a kétely, hogy talán nem is csak az angol nyelvnél van ez így, de ezt az eszmefuttatást megtartom egyelőre magamnak, elmehet mindenki a fenébe.