Jeles alkalmakkor vagy nagyon mélyenszántó gondolatokkal teli, idézetekkel súlyosbított irományokkal szokás előállni, vagy humorosra is lehet venni a figurát, hiszen semmi sem leplezi jobban az elmúlás felismerése feletti pánikot, mint pár kínosra sikerült szóvicc, amiken azért mindenki kacag.

Mivel a blog szerkesztőségéből senki nem vállalkozott sem a komoly, sem a komolyság élét elütő és segítségnyújtás nélkül továbbhajtó ünnepi beszéd megírására, így kénytelen vagyok saját kútfőből szivattyúzni a mondanivalót a blog fennállásának nyolcadik évfordulója apropóján.

Az Implementáció-függő egy azon kis számú dolgok közül, amiket hosszú időn keresztül önszántamból és örömmel csináltam, csinálok.

A legrégebbi, nem kézzelfogható tulajdonom.

Egy jó nagy szelet belőlem.

Meggyőződésem, hogy aki azt mondja, az olvasóknak ír blogot, az hazudik. Úgy rémlik, sosem mondtam ilyet, úgyhogy egyelőre jó vagyok (vagy az emlékezetem csapnivaló). A blogolás az egyik legönzőbb tevékenység. A következő kétezer karaktert jól meg is tartom magamnak.