A tegnapi orvosi alkalmassági vizsgálat során elhangzott párbeszéd rövidítetlen jegyzőkönyve:

— Lát rendesen, nincsen gondja a szemével?
— Igen, nincs.
— Milyen betegségei voltak az elmúlt két évben?
— Meg voltam fázva. Háromszor is.
— Hatezer-nyolcszáz forint lesz. Ez itt egy M betű?

Még előbb kérdezte egy nénike a váróteremben, hogy mi járatban vagyok, mert más beteghez képest túlságosan nyugodtan ülök ott. Mondtam neki, hogy nem értek az öndiagnosztikához, de minél tovább gondolkozok rajta, annál bizonyosabb vagyok benne, hogy agylágyulás. Elvégre önszántamból idejövök, hogy üldögéljek nem keveset a tüsszögők, krákogók és krónikus iskolaundortól szenvedők barátságos kereszttüzében, azután odabent értelmetlen kétbetűs szavakat olvassak fel egy tábláról, és mindezért még fizetek is.

Bólogatott is a nénike, hogy ő ismert egy ilyen tünetűt. Ott lakott az utcájukban: mondjuk nem olvasott táblákról értelmetlen kétbetűs szavakat, de anélkül is elég hamar vége lett neki. Majd további szép napot kívánt és korának megfelelő tempóban távozott.