Kedves Olvasó! Odakint szépen süt a nap, hideg sincsen. Tegyél magadnak egy szívességet és ne olvasd el ezt a bejegyzést.

Méltányos összegért cserébe egy életre szóló felismeréssel lettem gazdagabb. És bár a következő napokban valószínűleg örökre ráunok majd az üres melegszendvicsre, a történtek edukatív jellegét feltétlenül elismerem, ezért küldenék is egy szép dalt Sanyinak — bár nyilván nem ez a valódi neve. Mondjuk az enyém sem Tibor.

Sajnos sem a címét, sem az előadóját nem tudom, de úgy kezdődik, hogy ha legközelebb lááááátlaaak. A végét meg majd személyesen.

Ugyanis benne vagyok most az életmód-tanácsadás bizniszben és meggyőződésem, hogy jelentős, pozitív hatással lenne a szemléletmódodra, ha egy száztíz kilós test páros lábbal ugrálna néhány percig a mellkasodon, miközben az akupunktúrás pontokat a kis szar tűk helyett a biciklid küllőivel stimulálnánk. Annyira biztos vagyok a módszer hatékonyságában, hogy a kezelést első adandó alkalommal a kérésed nélkül, akár a tiltakozásod ellenére is hajlandó volnék elvégezni.

Mert megérdemled.

Mert te, meg a hozzád hasonló alakok kóros elváltozás vagytok a társadalom testén. Miattatok lesznek az emberek közömbösek egymás iránt. Ti vagytok az oka annak, hogy a büdös életben soha nem fogom megengedni magamnak azt a luxust, hogy bárki ismeretlen iránt szánalmat érezzek, vagy eszembe jusson, hogy valamilyen módon megpróbáljak rajta segíteni, és ne arra gondoljak egyfolytában, hogy ha egy másik ember közeledik felém, figyel rám, egyáltalán észrevesz, azt azért teszi, hogy előbb vagy utóbb átbasszon, megöljön, elásson, kiásson és megint átbasszon engem. Ha az az ára annak, hogy soha senkinek a bizalmával ne élj vissza többé, hogy addig rúgnak, amíg szuszogsz, akkor most rögtön szeretnék befizetni két körre.

Miattad, miattatok nem lehetnek szép dolgaink.