Burkolt reklám, hogy másnak is fájjon.

Laikus nézőként továbbra is az a véleményem, hogy a magát a technikai sportok egyik csúcsának tartó versenysorozatban szereplő pilóták legyenek már képesek esőben is versenyezni, a versenyirányítás meg adja meg nekik a lehetőséget, hogy fenntartsák az illúziót. Régebben előre remegett az egyszeri néző, amikor látta, hogy vizes a pálya, mert tudta, hogy ebből csak izgalmak származhatnak, most meg szerintem mindenki azért imádkozik, hogy nehogy essen idén mégegyszer, mert lepiroszászlózzák rögtön az egész versenyt. A Rihanna esernyőjével kapcsolatos poént félelmetesen sokan ellőtték már, úgyhogy én hoztam másikat, hogyaszongya: shut up and drive!

Azért összességében jó volt ez vasárnap esti programnak. Nyilván nem értenek velem egyet mindazok, akik a várva várt szupermozi elmaradása miatt patakvérben úszva hevertek foteljeikben kollektíve, de azt a véleményt, miszerint egész este ezt az unalmas szart közvetítik, egyenesen kikérem magamnak, ez volt ugyanis az első olyan F1-es futam, amelyet kétórás természetfilmmel szakítottak meg. Én magam élvezettel figyeltem a Notre Dame-szigeten őshonos és rejtekükből kizárólag esős időben előbújó szippantóskocsik izgalmas mindennapjait, amint ormányukkal a felszínen összegyűlő csapadékvízből csemegéznek, amikor éppen nem érzik magukat veszélyeztetve a természetes ellenségüknek számító mártinvitmársok által.

És persze feltétlenül meg kívánom védeni szerencsétlen Hamiltont, aki nagy figyelmet fordít a világ kényes egyensúlyának megtartására és minden bizonnyal úgy volt vele, hogy legalább ő megpróbál eltalálni egy-két dolgot, ha már a magyar kommentátoroknak ez nem sikerül. Megnyugtató egyébként, hogy kedvenc Gyulánk nem csupán az F1-es közvetítések alatt képes hozni a szintet. Aki az ő közvetítésével látta a mogyoródi WTCC-futamot, az tudja, miről beszélek, bár meg kell hagyni, hogy a magyar Eurosportos kommentátor — akinek most véletlenül direkt épp nem jut eszembe a neve, van benne Vár, meg Ferenc, de mégsem Fradi — teljesítménye szintén megsüvegelendő produkció.

A tegnapi etap során újfent megörvendeztetett minket néhány örökbecsű megjegyzéssel, például megtudtuk, hogy Ken Block az az amerikai raliversenyző, aki „az interneten lett nagyon népszerű a hülyéskedései miatt”, hogy Kanadában azért van még világos, mert hat órával előrébb járnak, mint mi, de az abszolút kedvencem a „speed limittel kapcsolatos sebességkorlát”, amitől azonnali hatállyal elrozsdállott az idegrendszerem. Jó mestere volt, na.

Mellette Walter Csaba nem sok vizet zavart — értik, ugye, nudge-nudge —, Gyulai Balázst meg a felkonf műsor tudatos elmulasztása miatt szerencsére egyáltalán nem láttam, szóval már önmagában emiatt is kellemesnek minősíteném a műsort. Ja, ténylegesen a futamról direkt nem írok semmit, a Petrov és Kobajasi előtt talajgyakorlatot bemutató pályabírónak pedig jár a fünfkomanajn.