A múltkor fellebbentettem a fátylat a témaötletemről, azóta pedig nem öntöttek el tiltakozó levélhegyek, úgyhogy most el is kezdem. De előtte engedjétek meg, hogy bemutatkozzam.

Norbi vagyok, Symbianról jöttem, mesterségem címere: kezdő.

Maga az eszköz tehát egy Samsung Omnia II, amiről annyit mindenképpen el kell mondani, hogy ez a modell a Samsung utolsó Windows Mobile alapú készüléke, 2009 őszén jelent meg kereskedelmi forgalomban. Roppant kényelmes lenne bevágni ide a komplett specifikációs táblázatot, ehelyett inkább csak azokat a jellemzőket emelném ki, amik a használat szempontjából lényegesek.

Van egy 800 MHz-es processzorunk, 256 MB RAM-unk, 512 MB belső tárhelyünk, amit az én PDA-mban 2 gigás My Storage egészít ki, plusz adott a lehetőség a microSD kártyával való bővítésre. A kijelző 3,7 colos, WVGA (480x800) felbontású AM-OLED érintőpanel, amely rezisztív technológiájú, tehát jobban kedveli a ceruzával böködést, mint a tapogatást, de eddig egyszer sem a panel érzéketlensége miatt kellett a stylus-t elővennem. Van még egy 5 megapixeles autofókuszos kameránk meg egy másik az előlapon a videotelefonáláshoz, de ez a lehetőség nem izgat különösebben, a BlueTooth / GPS / WIFI / 3G szintén adott, a töltő/adatkábel csatlakozója microUSB-s, a fülesé pedig 3,5-es Jack.

A kijelző mérete a Nokia E52-höz szokott kezemnek elsőre eléggé döbbenetesnek tűnt, de kényelmesen elérem bármely pontját a hüvelykujjammal. A színei szerintem szépek és a fényerő napsütésben is megfelelő. A külső borítás mindenütt műanyag, aminek a minőségével/tapintásával sokan elégedetlenek, nekem igazából nincsen vele problémám, nem akar folyton kicsúszni a tenyeremből, nem recseg-ropog, persze az ujjlenyomatokat akkora kedvvel gyűjti, mint Grissom és Caine hadnagy együttvéve. A tömege nem vészes, de ingzsebben nem hordanám (igaz, mást se hordtam még ott).

A kijelző alatt három fizikai gombot találunk, a szokásos híváskezelők között a kockát imitáló, kicsit bazári hatású gomb nem kurzormozgató, alapból a főmenüt hozza elő, de mást is beállíthatunk a rövid és a hosszú megnyomásra. Az éleken a hangerőszabályzó, a képernyőt kikapcsoló/lezáró, a kamera dedikált gombja és a visszalépésre szolgáló gomb található. Az akkumulátor nálam átlagosan négy napig bírja életben tartani, ami az okostelefon és a buta felhasználó párosításból következik, például nem lógok állandóan az interneten, amint azt a reklámok sugallják (bocs, Balázs!).

Gyárilag Windows Mobile 6.5 Professional rendszer van az Omnián, amit a HTC-hez hasonlóan a Samsung is igyekezett saját felhasználói felülettel a lehető legjobban elrejteni. A TouchWiz UI igazából több különálló program együttese. A WidgetPlus a készenléti képernyőt bolondítja meg: három alapképernyőt kínál, amikre egy oldalról nyíló panelről tudunk widgeteket (órát, naptárt, programindító ikonokat, meg más hasznosat és haszontalant) behúzni. Aki látott egy érintős Samsungot, az látta az összeset.

Az említett díszes gombbal hozható elő a TouchWiz főmenüje, ami szintén többoldalas, lapozgatható cucc, lehet rajta rendezgetni az ikonokat tetszés szerint. Ezek mellett minden fontosabb WinMo-s alkalmazásnak megvan a Samsung-féle párja, tehát két névjegyzék, két naptár, két tárcsázó, két fájlkezelő is a rendelkezésünkre áll — természetesen mindkét névjegyzék mögött ugyanaz az adatbázis. Funkcionalitásuk kb. azonos, de a samsungos verziókat könnyebb ujjal kezelni. (Nem tudom, hogy külön programok-e, vagy csak egy kényelmesebb bőrt húznak rá az eredetire.)

WoW-osoknak külön jó, hogy tápolás előtt felhívhatják a mobokat. (facepalm)

Tulajdonképpen el is hinném, hogy az egyszeri felhasználó képes elvonatkoztatni attól, hogy ő éppen egy mobil Windows-t nyomogat, ha a TouchWiz megfelelő sebességgel működne az amúgy elég erős hardveren. Az alternatív programokkal nincsen semmi baj, de a WidgetPlus hiába ad három asztalt, ha a kirakott elemek mérete fix és háromnál több csak egymásra pakolva fér ki. Nem érzem úgy, hogy ez bármi pluszt vagy könnyebbséget adna nekem. A főmenü a gombnyomás után bő két másodperccel jelenik meg és mégegyszer ennyi kell neki, mire bármit is lehetne rajta csinálni; lényegében a lassúságon és az ikonrendezésen kívül semmi olyat nem tud, amit az alap Start menü ne tudna villámgyorsan.

Ezek miatt a harmadik naptól kezdve kikapcsoltam a WidgetPlus-t és a WM6.5 saját, Titanium nevű felületét használom, ami kevésbé szép és csak külön programmal lehet testre szabni, de legalább használható.

A következő alkalommal a Windows Mobile-lal való ismerkedés kerül terítékre.

Szerk.: a képek tömörítését elszúrtam, ezért fakó mindegyik. Mindannyian sokat tanulhatunk az esetből.