Hideg, havas, ónos esős, latyakos szerda délután. Produktivitásom a kinti fény mennyiségéhez fordítottan aránylik, még várok fél órát és alulról megkoppantja a görbe a társasház betonalapját. Balról apocalypticás hangszernyúzás, jobbról a DVD-olvasóból érkező iszonytató süvöltés, a laptopra telepítek mirkát* lemezről. Nem csoda, hogy ilyen hangja van, jó kis 24x-es újraírható, megvan már hat éves is talán.

Percek óta próbálom folytatni a gondolatmenetet, hát nem megy. A csodálatos modem persze ilyenkor vidáman villogja a kéket, szerintem bele van kódolva, hogy akkor váltson át a lassabb átviteli módra, amikor az a felhasználó számára a lehető legbosszantóbb. Legalább mostanában nem választgatja le magát a rendszerről, mint eleinte.

Asszem most megyek és reflektorral csöcsöket vetítek egy toronyház oldalára.

* Mevrik mirkát, ahogy azt a minap hallottam.