Nem igazán szerettem volna ma is ezzel a témával foglalkozni, tegnap leírtam róla mindent, amit le kellett, de... Van, hogy komolyan felbosszant és elszomorít, mennyire szűk látókörűek tudnak lenni egyesek, különösen akkor, ha mindezt fennhangon hirdetni is képesek.

Maga a történet nyúlfarknyi csupán, a köztemető megállóban a trolibuszra várva alkalmam nyílt végighallgatni két idős, valószínűleg nem kisnyugdíjas hölgy hangerősségben a Sziget nagyszínpadára emlékeztető eszmecseréjét (csak a hangosítás jobb volt itt), melynek középpontjában a különadók álltak. Egészen pontosan az, hogy ők mindketten nagyon kellő és kiváló lépésnek tartják a miniszterelnök vonatkozó bejelentését, amit már régen meg kellett volna tenni, csak ugye a Gyurcsányi meg a sleppje nem mert nekimenni a cégeknek, amiknek a fele amúgy is az övék volt/lesz, inkább sunyiskodtak összevissza, de az emberek szerencsére megokosodtak a négy év alatt és nem dőltek be ezeknek a hazugságoknak, úgyhogy most a Viktor nekiláthat a rendrakásnak, jól lefölözi a cégek meg a magánnyugdíjpénztárak hasznát, oszt’ lesz pénz másra. Mindezt olyan lelkesen és mély meggyőződéssel tárgyalták, hogy párásabb időben biztosan kirajzolódott volna mellettük a miniszterelnök portréja.

Hazafelé baktatva azon gondolkodtam, vajon leesik-e a néninek valaha is a tantusz. Mondjuk akkor, amikor holnap, vagy a jövő hónapban, vagy jövőre megkapja a magasabb összegről szóló gáz- vagy villanyszámlát, aztán az ügyfélszolgálatra felháborodottan betelefonálva elmagyarázza az ügyintézőnek, hogy mik az elgondolásai a felmenői feltételezett foglalkozásáról, vagy amikor a Terike-féle kisboltban már nem csak a Fifinek kell az olcsóbbik felvágottból vásárolni. Bár, ha időben elkezdik a pletykálást, még ezt is rá lehet húzni a komcsikra, amúgyis fantasztikus, mennyi minden derül ki róluk mostanában...