Á, ettől tartottam tegnap este... A kedves feladatsoralkotók éppen annyit csavartak a problémákon, hogy a tegnapi örömöm piszok hamar elszállt tőlük. Na mindegy, ezért már hiába sírok...

Estére félévzáró kiruccanást szerveztek a srácok, úgy gondoltam pofátlanság lenne távolmaradásommal tüntetni mindaz ellen, amit eddig közösen vészeltünk át, tehát velük megyek. Azt mondjuk nem tudom, hol fogunk kikötni a végén, de ennyi rizikót talán vállalhatok.

Aztán ismét elkapott az informatikusok átka. Arról van szó, hogy az ember szeret kísérletezgetni a számítógépével, én meg fokozottan így vagyok vele, csak néha túl messzire megyek és generálok magamnak egy pár órás újratelepítési procedúrát. Most sikerült valamivel megborítanom a rendszert, mert bár látszólag semmi baja, a mélyben csúnya dolgok rejtőznek. Például a beépített képnéző modul nem jeleníti meg a képeket, nem lehet megnyitni a Képernyő tulajdonságai panelt, a Vezérlőpult elemeinek többsége szintén nem reagál a duplaklikkre, ráadásul a Windows a Jegyzettömböt nem indítja el, mert szerinte az nem win32 alkalmazás. Haha. Különösen dühítő, hogy hiába volt nálam a telepítőlemez, mert jólnevelt XP-userként először nyomtam egy helyreállító telepítést, aminek értelme nem volt, de ez csak egy órával később derült ki. Úgyhogy hétfőn visszajövök és mindenkit helyreteszek.