Na sz’al a tegnap az úgy volt, hogy majdnem sehogyse lett, aztán mégis lett valahogy, de inkább mégis máshogy lett volna. Hozzászólásban várom az előző mondatban elkövetett nyelvi bűnök pontos számát.

A lakás elhagyására tett kísérleteim sikertelenségének okai között szerepelt némi magányra vágyás, némi belülről fakadó világfájdalom, meg talán még az előző este elfogyasztott, ad-hoc jellege ellenére audiovizuálisan teljesen rendben lévő, ám gasztroenterológiailag véleményes megaszendvics is, amely kora hajnaltól erősen foglalkoztatott és amelynek a délelőtt folyamán a puszta felidézése is menten felhasználói kivételt dobott "odabent", ahogy a reklámban mondják. Biztos bírkózott vele a bifidusz esszenzisz, de gomblövöldözős vagy parkban felemelkedős jelenetre nem került sor. Ami valahol kár, mert ezek részletezése sokat dobna e poszt színvonalán.

Hát ez volt. Amikor már bírtam ülni, sorozatot néztem, de rettentő fordulatos a cselekmény, teljesen elvesztem benne.