Kétségkívül üdvözlendő az autógyártók részéről az a törekvés, hogy minden piaci szegmensben nyitni kívánnak a hibridhajtás és a minden csepp üzemagyagból komplett erdőket telepítő, környezetbarát megoldások féle — legyen ez a törekvés bármennyire kirakati egyeseknél —, én mégis úgy gondolom, alapvetően rossz irányba haladnak. A következő harminc évben találnunk kellene valami tényleg nullemissziós, önmagát folyton megújító energiaforrást.

Remek nóvum lenne például a stresszel hajtott személyautó.

Gondoljunk csak bele: egy átlagos autóvezető a reggeli dugóban aszalódva önmagának megtermeli a munkába jutáshoz kellő mennyiségű stresszt. A munkahelyen a főnök könnyedén segíthet a dolgozó utazási költségeinek csökkentésében, műszak végén letorkollja a brigádot, hazáig szinte csak fékezni kell. És persze lennének stressztöltő állomások az utak mentén, minden kútfejnél különböző stresszfokozó funkciókkal (pl. olyan szélvédőmosás, amely után a szélvédő mocskosabb lesz, mint előtte volt; véletlenül elénk hajigált jancsiszögek, stb.), a kútkezelők meg eleve barlangi trollok lennének, akiknek a nagy címletű pénz nem tetszik, mert vissza kell belőle adni, a pontosan kiszámolt apró meg szintén nem tetszik, mer’ azt meg kell számolni.

Bár, ha belegondolok, ezek már ma is működnek, csak éppen a kocsi nem megy tőle előre.