Kölcsönkaptam a Driv3rt és a Half-Life 2 Collector’s Editiont, este fél tizenegykor el is jutottam odáig, hogy feltelepítsem őket. A Driv3rtől nem sok jót vártam, de igazán szíven ütött, hogy ennyire lélektelen programot ki mert adni a Reflections és az Atari. Tulajdonképpen fogták az első részt, áttették bele a második részből azt a lehetőséget, hogy ki lehet szállni a kocsiból, rajzoltak pár új várost - amelyek halál unalmasak önmagukban is, a San Andreas városaihoz képest pedig különösen gyérek. A járművek fizikája és irányítása borzalmas, a küldetések vagy rövidek, vagy unalmasak, vagy dög nehezek. Az ellenfelek és a rendőrök - néha ez a két kategória egybeesik - legalább annyira értelmesek, mint egy szúnyog, illetve még annyira sem, mert a szúnyog elrepül, ha elhessegetik, de ezek... A ritka sz*r célzórendszer ellenére nem nyújt semmi kihívást lelőni őket, mert beállnak a golyó útjába. Egyszerűen a program minden egyes porcikájáról süt az igénytelenség, az egyébként jól kinéző átvezető animációkból egyáltalán nem derül ki a történet lényege. A fórumon is 60% körül értékeltem, ebből 40% az első rész emléke miatt kapott.

A Half-Life már más tészta. Igaz, nem töltöttem el vele sok időt - valamit hagyni kell a San Andreas mellé nyárra is -, de azt hiszem, nem baj, hogy az első rész feltupírozott kiadása is ott figyel a gépen.