Íme a blog történetének első, összevont bejegyzése. Nem lesz túlságosan hosszú annak ellenére, hogy egy egész hetet végigkísér, mert alig történt valami említésre méltó. Reggel keserves felkelések, aztán délelőttől estig tanítás, este meg programozás.

Amikor már annyira lefáradok, hogy nem találom a billentyűzeten a pontosvesszőt, elindítok egy tízkörös versenyt a Live For Speedben és csak tolom a gázt a lehúzott redőny mögött. És egy alkalommal kipróbáltam a Squadra Corse Alfa Romeo demóját is, aminek a nevéből egyszerű módon (egy integrál felírásával) kikövetkeztetheti mindenki, hogy a kígyós-pajzsos olasz autókról szól, van benne tuning is, csak itt nem a kocsit, hanem a pilótát kell fejleszteni. Sajnos a megvalósítás a gyász kategóriába tartozik, fizikai modell nem nagyon van (az elsőkerekes 147 GTA kigyorsításkor megcsúsztatta a hátulját...), mint ahogy műszerfalas nézet sem. A grafika meg körülbelül olyan, mint a PS2-es Gran Turismo 3-ban, csak kicsit rondább annál, de hát könyörgöm, az a játék lassan négy éves, arról nem beszélve, hogy más jellemzői ellensúlyozzák ezt még ma is.

Szerdán tesiről hazaérve nekiálltam mosogatni, az egyik pohár meg volt repedve egy kicsit, és a mosószeres vizet már nem bírta elviselni, úgyhogy szétrobbant a kezemben. Vagy öt helyen kezdett el ömleni a vér a bal kézfejemből, két ponton üvegszilánk ágaskodott kifelé a húsból, és ebben a pillanatban megszólalt a telefonom is a zsebemben. Nem egyszerű...

Meg persze csütörtök este Showdert nézek. Ez az ember nem normális! Minden egyes alkalommal egyre súlyosabbakat mond, még az RTL által kötelező jelleggel meghívatott sztárokat is könnyűszerrel alázza a műsorban, és ez nekem kimondottan tetszik. De tegnap például nagyon klassz volt Kovács András Péter is, ilyen emberekkel kellene foglalkozni többet, nem pedig a tiszavirág életű karrier során az összes magazinnak interjút adó, levetkőző vagy botrányokat okozó bulvárstaffról. A srácnak nagyon igaza volt abban a mondatban, amikor azt mondta, hogy Magyarország lassan a 14 sztár országává válik...

Ma voltam megint prog zh-t írni. Ez a múltkorinak a javítási lehetősége volt, azzal a kitétellel, hogy ha beadod a lapjaidat, akkor csak ennek az eredménye fog számítani. Még azt is megfogadták a szervezők, hogy a feladatok nehézsége és az elvárt tudásszint nem változik semennyit, ehhez képest öt perc alatt kiderült, hogy egyesekről rosszat feltételezni nem előítéletesség, hanem tapasztalat kérdése. Úgyhogy én nem adtam be semmit, pedig volt készen megoldásom. Többet veszthettem, mint amennyit nyerhettem volna, és sosem voltam jó szerencsejátékos, tizenkilencre nem húzok lapot.

Láttátok a tévében az Episode II legújabb, csirkésemberes reklámját? "Mi kell egy jó filmhez? Gonosz családapa, lehetőleg asztmás, űrhajók, lézerkardok, robotok, klónhadsereg... Van-e ott egyáltalán iskola? És ha a kis Csubakkát kihívják felelni, és azt válaszolja, hogy *wookie-hang*, akkor milyen osztályzatot kap rá?"