Száguldok gyalog órára, a Békás-tónál a kis fahídon oviscsoport plusz óvónéni. Az óvodások kétoldalt csüngenek a korláton, nagyon tetszik nekik a mocskoszöld víz tetején úszó szemét között cikázó kis halak tánca, szaladgálnak egyik oldalról a másikra, mert onnan meg azt látják, ahogy nagy bugyborékolás közepette felszínre tör egy műanyagflakon. Ezen a matérián robogok keresztül, amikor egy kissrác a fejére húzott sapkától semmit sem látva elémlép. Satuhó, visszagyí, patkófék, ugye, testcsellel megmentem a helyzetet, nem okozok tömegszerencsétlenséget azzal, hogy beledózerelem őt a többiekbe.
Erre kitör az óvónéniből a pedagógus:
— Bálintka, figyelj oda, ne lökd fel a járókelőket!

Az azért tényleg nagyon csúnya lenne Bálintkától. Már csak az ötszörös testsúlyeltérés okán is.