Azért rohadtul vicces, ha a lakásfelújítást több, egymást nem ismerő mesterrel végezteted, mert mindegyiktől meghallgathatod, hogy a saját részét éppen előtte befejező másik mester milyen bénán végezte el a munkát és hogy máshogy sokkal jobb/szebb/olcsóbb lett volna. Mert a más dolgához mindegyik nagyon ért, a magáéhoz meg, hát... Ezúttal a festőről kell megemlékeznem.

Szóval, ugye nyáron nem laktam az albérletben, ekkor újíttatta fel a tulajdonos ezt a lakást, majd miután ez lakható állapotba került, átköltözött ide és a saját lakását is elkezdte felújíttatni. Júliusban és augusztusban összesen négy hétig táboroztak nálam a festők, a lakás összesen vagy 40 négyzetméter, csak úgy lobogott a tempótól a festőpemzli. Az előszobában lévő beépített szekrény egyik oldala mégis kimaradt valahogy, mondták a tulajnak, hogy azt megcsinálják majd valamikor később, nem tart sokáig úgysem, meghát a másik lakásból átugranak és megvan hamar.

Eljött a szeptember, két héttel a tervezett időpont után, de végül beköltözhettem, a fal még mindig ugyanolyan volt. Tényleg nem tartott volna fél óránál tovább felragasztani valami öntapadós dekorfóliát, de hát a tulajdonos mondogatta folyton, hogy megígérte a festő, akkor hagyjam úgy, meg lesz csinálva. Jól van, nekem aztán mindegy, voltak fontosabb javítanivalók a lakásban — a felújítás után, érted —, a zörgő ajtóról meg a széthulló küszöbökről asszem már regéltem korábban.

Tegnap jövök haza, táska le, cipő le, a királyi szükségletek miatt szét sem néztem odabent, hanem egyből bevettem magam a fürdőszobába. Alig végzek, csenget a tulajdonos, hogy itt járt a festő és nézzem meg, olyan zseni a fazon, milyen jól kitalálta, hogy nem tapétázza le a falat, hanem rátesz egy öntapadós dekorfóliát, aztán majd jön megint egyszer és le is fogja festeni. Kérdezem tőle, hogy ez most komoly-e, kérdőn néz vissza rám. Elmondom, mit csinált az a drága jó ember.

Egy 50 centi széles fóliatekercset hozott, szépen a tetejétől az aljáig lemérte az anyagot, aztán felragasztotta. A fal viszont 60 centi széles. Most ott van a hiányzó 10 centi, csupaszon, ahogy eddig is. Gondolom nem volt kedve ott nyirbálni még egy tizes csíkot, jó volt az eddig is úgy. De legalább rendesen lenne felrakva... A bal alsó sarokban maradt egy szép nagy légbuborék a fólia alatt, ami néhány óra alatt lefeszegette a fóliát arról a sarokról, elállt a faltól az egész, közben elpárolgott az öntapadós réteg, vissza sem lehet nyomkodni, hanem egyben le kellene szedni az egészet és újat rakni a helyére, vagy bejátszani alá rengeteg kétoldalas ragasztócsíkot, hátha az megfogja. Összefoglalva: rossz méretű anyagot hozott, amit rosszul is tett fel, plusz hagyta, hogy megköszönjék neki, tehát hátrébb vagyunk, mint eddig.

Ezek után mondtam a tulajdonosnak, hogy ha illető úriember újabb hetek elteltével megjelenik egy vödör festékkel, akkor mondja meg neki nyugodtan, hogy imába foglaltuk a nevét.

„Radaros tempomat még nincs, de táblafelismerő már akadt a kocsiban. Kellemes meglepetésként ért, hogy felismerte az Üllői út Határ út utáni szakaszán a bokorban bujkáló 60-as táblát, amit még autóstársaim se mindig vesznek észre. Igaz később viszont boldogan közölte a 40-es korlátozású útvonalon, hogy mehetek 80-nal, mivel a távolsági busz hátulján lévő matricát is meglátta.”

Opel Astra teszt a Totalcaron. Nevettem.

Komoly aggodalommal tölt el, hogy az X-Faktorban a legjobb ötvenbe válogatottak közül csak minden ötödik jelölt egy híres valakinek a valakije. Igazán odafigyelhetnének a műsor készítői a megfelelő arányra, még a végén valami ismeretlen senki nyeri meg az egészet.

Az van, hogy epikus léptékű náthát sikerült kapnom. Részben, mert egy hülye vagyok, hogy szeptember derekán még pólóban indulok neki a világnak, részben, mert a buszokon a zsebtolvajokon kívül minden mást nagyon könnyű elkapni, főleg, ha az adott járat érinti a Klinikák megállót és mindig szardíniát kell rajta játszani.

Szóval szerda este heves tüsszögéssel kezdődött a leépülési folyamat. Csütörtök egyetlen végtelen hosszú lázálom, a világról lényegében két információval rendelkeztem mindössze: hogy mennem kellene órára és hogy nem fogok menni. Délután megpróbálkoztam némi Civilizációval, de folyton hadat üzentem a szomszédaimnak tévedésből. Este kampó, ma pedig csak a gyógyszertári shopping experience miatt szándékozom elhagyni a lakást az orromban fellépő vulkáni tevékenységre hivatkozva.

Successful virus is successful.