Uncle Rusty’s
One hundred and fifty-seven!
One hundred and fifty-seven!
A képen a Lotus Domino Designer főablaka látható tegnap délután, azután, hogy a sokadik órát is rászántam erre a dokumentumra. Furcsa véletlen, hogy ugyanezen pillanatban kezdtem ellenállhatatlan késztetést érezni a program uninstall ikonjának határozott megnyomására. A képen nem látszik az eredeti szándékom, a táblázat első sorában szereplő szövegek félkövérré tétele a formázó eszköztár segítségével. A képen csak az eredmény látszik, ami, hát... felvet kérdéseket. Na sebaj, kontrolzével visszavonjuk — ja, hogy ezt nem lehet?
Hab a tortán, hogy a formon szereplő objektumokat képtelen vagyok bármilyen logika mentén szépen megformázni vagy a megjelenésüket szabályozni. Abszolút kedvenc mutatvány: kijelölök egy cellát a táblázatban, beírom a beállításainál, hogy legyen pontosan 4 centi széles, megnyomom az Entert, erre átírja az értéket 3,99 cm-re vagy 4,01 cm-re. Leszarom, mert egy százados eltérés miatt már nem vagyok hajlandó felkúrni az agyamat. Becsukom a panelt és újra előhozom: teljesen más szélesség szerepel a mezőben.
Fel nem érem ésszel, hogy miért nem lehet a tervezőben nagyítani vagy kicsinyíteni a dokumentumot, amin dolgozok éppen. Rettentő kényelmes egy többoszlopos táblázatot áttekinteni úgy, hogy a fele kilóg jobbra és alapértelmezés szerint minden egyes dokumentumnál ki van kapcsolva a vízszintes görgetés (tehát nincs görgetősáv és egérrel/touchpaddel sem lehet oldalra szkrollozni), ami nem azt jelenti, hogy az alapértelmezést egyszer és mindenkorra át tudod állítani, hanem ha kell az a rohadt görgetősáv, akkor menüből kapcsold be magadnak minden egyes alkalommal.
Szóval amellett, hogy elismerem a Lotus Domino meg a Notes minden kellemes tulajdonságát, azt kell mondjam, tervezzen a Designerrel esztétikus dokumentumot az, akinek hat anyja van, továbbá nagyon szeretném, ha a fentiekért felelős személyeket folytatólagosan megölelgetné a jeti. Ugye lehet, Mikulás bácsi, ugye lehet...?
Szerintem tök jó, hogy Chuck Norris-t tiszteletbeli Texas Rangerré nevezték ki a minap a Walker című sorozatbéli alakításának elismeréseként. Sajnos a sorozatból nekem csak olyan epizódokhoz volt szerencsém, amelyekben verekedés verés történt, és az ott látottak alapján könnyen elhiszem, hogy nem merték neki a kitüntetést nem odaítélni.
Nemcsák Károlynak egy tiszteletbeli mikroszoft lovagkereszt, na?
(Meg ez adott egy remek képötletet, csak nem akarok megint politizálni. Vagy de.)
Hideg, havas, ónos esős, latyakos szerda délután. Produktivitásom a kinti fény mennyiségéhez fordítottan aránylik, még várok fél órát és alulról megkoppantja a görbe a társasház betonalapját. Balról apocalypticás hangszernyúzás, jobbról a DVD-olvasóból érkező iszonytató süvöltés, a laptopra telepítek mirkát* lemezről. Nem csoda, hogy ilyen hangja van, jó kis 24x-es újraírható, megvan már hat éves is talán.
Percek óta próbálom folytatni a gondolatmenetet, hát nem megy. A csodálatos modem persze ilyenkor vidáman villogja a kéket, szerintem bele van kódolva, hogy akkor váltson át a lassabb átviteli módra, amikor az a felhasználó számára a lehető legbosszantóbb. Legalább mostanában nem választgatja le magát a rendszerről, mint eleinte.
Asszem most megyek és reflektorral csöcsöket vetítek egy toronyház oldalára.
* Mevrik mirkát, ahogy azt a minap hallottam.
A Forma-1 világában igazából soha nincsen szünet. A márciustól novemberig tartó időszak leginkább abban különbözik a téli hónapoktól, hogy nem rendeznek versenyeket, de a csapatok tervezőirodáiban és gyáraiban ugyanolyan elszántsággal dolgoznak a jómunkásemberek, mint azt a szezon során tették. A 2011-re érvényes szabályzat és technikai előírások ugyan még nem véglegesek, de néhány pontot talán érdemes már most kiemelni.
Az olasz gumigyártó 1991-ben szállt ki a sorozatból, jövőre viszont a Forma—1-et 13 év után elhagyó Bridgestone helyére lép egyedüli gumiszállítóként. Az évad második felében számos tesztet tartottak — például Nick Heidfeld és Pedro de la Rosa közreműködésével —, illetve Abu-Dhabiban is volt egy kétnapos tesztjük a teljes mezőnnyel. A csapatok számára nem csupán az eddigiektől eltérő összetétel és a viszonylag kevés futott tesztkilométer okozhat fejtörést, hanem egy szabálytervezet is, amely az autó előírt súlyelosztásáról szól.
2009-ben több csapat használta a mozgási energiát visszanyerő rendszert, amelytől annak idején az előzések könnyebbé válását várták a szabályalkotók és a versenyzők is. Finoman szólva, ez nem annyira jött be, 2010-ben szépen ki is dobta mindenki. Jövőre azonban ismét lesz KERS az autókban — nem kötelező jelleggel —, ugyanúgy lehet majd használni, mint korábban, a mérnökök ellenben gondolkozhatnak eleget, hová rejtsék el a méretes és nehéz szerkezetet, hiszen a tankolás betiltása miatt jóval nagyobbak lettek az üzemanyagtankok 2009-hez képest. A versenyautó pilótával együtt mért minimum súlyát pedig 20 kg-mal felemelik, immár 640 kg-ra.
Idén a versenyzők az első légterelővel játszadozhattak, jövőre azonban a hátsó szárny válik változtathatóvá. Az elképzelések szerint külön elektronikus rendszer felelne ezért, amely az elöl haladótól való távolság függvényében szabályozná a szárny dőlésszögét, elősegítve az előzési helyzetbe kerülést (a KERS-szel együtt). Szerintem ez egy újabb lehetséges hibaforrás, de szerencsére csak néző vagyok.
2009 nagy slágere, a Brawn-féle dupla diffúzor és 2010 nagy slágere, az F-csatorna jövőre a tiltott megoldások népes családjának legújabb tagjaivá válnak, az FIA ugyanis nem engedélyez semmi olyan technikát, amely a versenyző aktív közreműködésével befolyásolhatja az autó körüli légáramlást. Nyilván már ebben a pillanatban is van huszonkét ügyes trükkje a szélcsatornák királyainak ezen megszorítás kijátszására, amik közül legalább egy átmegy majd az ellenőrzésen.
Ennyit már az autósportok csodálatos világából. Jövőre Raikkönen nélkül is öt világbajnok lesz a mezőnyben, remélhetőleg az idősebbik Sumák is képes lesz odatenni magát néhányszor, én már extázisban fetrengve várom a márciusi startot meg szeretett Lacink visszatérését. Jó, utóbbit sokkal-sokkal jobban.