Színes, hangalámondásos, helyenként túlzó, időben visszafelé haladva bonyolódó hatfelvonásos minidráma.

Szereplők:

J (skandináv kolléga)
R (skandináv kolléga skandináv kvázi-főnöke)
U (az én kvázi-főnököm)
L(x) (az x egyik vállán ücsörgő lustaságmanó, CGI)
Én (lokális senki)

10 Enter péntek késő délután

Én: Nahát, jött egy levél U-tól!
L(én): Basszál a levélre!
Én: Hess!
U levele: Jött egy levél R-től, miszerint nem jól dolgoztok. Hogy is van ez? Tartsunk telkót és beszéljük meg jövő héten!

20 Korábban

L(U): Nem kellene látniuk R nekem küldött levelét, de eggyel több kattintás az előzmények nélkül reagálni és már 16:29 van.

30 Korábban

R levele, U levelében előzményként: Jött egy levél J-től, miszerint a lokális senkik nem jól dolgoznak, járj utána, miért nem dolgoznak jól!

40 Korábban

J levele, R levelében előzményként: Jaj, a lokális senkik nem jól dolgoznak!

50 Korábban

L(J): Azt nem írom bele, hogy a lokális senkik megkérdezése helyett egyből R-hez futok árulkodni, meg azt sem, hogy a jól dolgozáshoz kellene nekik néhány dolog, amit hónapok óta nem adunk oda nekik. R majd jól felkérdezi U-t, U meg a lokális senkiket: fogalmuk sem lesz, ki nyomta fel őket!

60 GOTO 20

Függöny, taps.

Kimagasló kritikai siker, 64%-os értékelés Rotten Tomatoes-on.

A színdarab egészének, egyes elemeinek illetve szereplőinek valós történésekkel vagy személyekkel való egyezése kizárólag a véletlen műve, például véletlenül nem absztracháltam elég jól.

Egyrészt kiválóan bemutatja a napjainkra jellemző hírversenyt, hogy az elmúlt két napban mindent IS megírtak már Neymar átigazolásáról a Barcából a PSG-hez, másrészt akik tudnak a sorok között olvasni, azok számára nyilvánvaló, hogy ez csak egy nagyobb terv része és a brazil fenomén az első hívó szóra ott fog hagyni csapot-papot a Puskás Akadémia és Pinyő kapitány kedvéért.

Majd jusson eszetekbe, hogy ezt itt olvastátok először!

– F-figyi… ööö… L-Leó…
– Leon.
– Okké, szóval… Leon, figyi, már vagy félórája rohanunk, nem gondolod, hogy most már megállhatnánk vagy valami?
– Nem tudom. Talán. Össze vagyok zavarodva. Jó, 5 perc pihenő, de utána megyünk tovább!
– Sejtettem, hogy nem vagy teljesen magadnál. Az oroszlánok általában meg akarják enni a gnúkat. Amikor láttam, hogy felém rohansz, én is futásnak eredtem, aztán láttam, hogy ez most nem az a helyzet…
– Nem hát.
– Te most csak nagyon gyorsan nagyon messze akarsz kerülni valamitől.
– Igen.
– Megtudhatom, mitől?
– TÁN NEM HALLOTTAD AZT AZ ORDÍTÁST?

Eme nemes és pillanatnyilag halálra rémült állatok természetes élőhelyétől alig hétezer kilométenyire, egy Magyarország nevű helyen egy itt meg nem nevezendő ember a nyári nap által veresre szeretett nyakát és felkarjait hideg zuhany alatt oly kellemesre nyugtatta, hogy könnyelműségében alapos törülközésbe kezdett.

(Igen, Leon, Leó, mégis hogyan hívjanak egy oroszlánt? A másik idiótának neve sincsen. Próbálj meg ordítás közben jó állatneveket kitalálni, hülyegyerek! Amúgy meg fogja enni.)

Legkésőbb akkor tudatosul az emberben, hogy a Lemmings című játékcsoda igazából a valós világot modellezte rendkívül hitelesen, mikor azt látja, hogy a felújítás alatt álló és éppen ezért atomjaira robbantott lakótelepi parkolón a körbeszalagozást, a tolató dömpereket és a csühögő aszfaltmarógépet kijátszva szalad vagy lépdel vagy totyog keresztül anyu-gyerek felderítőosztagtól a banyatankot kommandírozó nénikig bezárólag mindenki, mert srévizavé harminc méter az akkor is harminc méter, ha a kiásott csapadék-elvezető árok meg a méter magas törmelékhegy-vonulatok a Tour de France-on is megsüvegelendő szintrajzot adnak ki.

A reggeli nagy ticket-lezárogatós káosz közepette véletlenül elspoilereztem saját magam és a világon mindenki számára a Game of Thrones egyik fő történetszálát:

I know nothing. :-(