A Békás-tó vízszintje a kishídnál stagnál, hajóvonták és óvodai csoportok találkozása tilos.

Ha mondjuk két évvel ezelőtt megkérdeztük volna az országban található legburzsujabb autóbuzi állampolgárt (aki semmit sem azért vesz meg, mert szüksége van rá, hanem azért, mert drága), hogy figyejjémá, van ilyen kafa prémiumbenzin négyszázér’, hogy csak betöltöd a tankba és máris harapja a gép az utat, kell-e belőle sok, egyből lehetett volna borítani a forró aszfaltot arra a helyre, amit ennek hallatán keményre fetrengett röhögés közben, alaposan összekaristolva gyémántberakású Vertu telefonját, amit amúgy csak az anyukája felhívására használ. Meg persze a sportzakónak is annyi.

Most meg mindenki prémiumot tankol.

Tegnap egy papa keresztben betolatott elém egy kereszteződésben, arról jutott ez eszembe, de nemtom hogy... Na, evvan.

Tegnap este jött elő az a furcsa jelenség egy készülőben lévő honlap dajkálása közben, hogy az 1000px szélességűre állított page-wrap azonosítójú befoglaló elem elkezdett szűk lenni vállban, pedig a benne lévő 300px és 640px széles diveken semmit nem módosítottam. Így viszont lett szép gördítősávom alul-felül.

Érdekessége a problémának, hogy ez csak és kizárólag Google Chrome-ban van így, más böngészőkben (még IE8-ban is!) elférnek a belsőségek, illetve néhány oldalnál ott sem (de nem leltem az összefüggést).

Aztán az Inspector Computed Styles nézetében megláttam ezt:

Amint látható, a page-wrap elem szélessége 1000px-nek van definiálva, de csak 983px szélesen jelenik meg. Szuper! Már csak tudni kellene, hogy miért! Ötletek esetleg? A leendő megoldást azon melegében leközlöm.

Rendben van, hogy az összes többi böngésző soha nem lesz annyira szerves része az operációs rendszernek, mint a Windows-os Internet Explorer, de kicsit már túlzásnak érzem, hogy a végleges IE9 telepítésének ilyen előfeltételei vannak:

Egy Operát, Firefoxot, Chrome-ot simán feltelepít az ember úgy, hogy közben tud tovább foglalkozni a már megkezdett dolgaival, az IE9 meg bezáratna vele mindent, még a nyomorult touchpad drivert is, amiről tényleg elképzelni sem tudom, hogy mit ártott. Még jó, hogy a monitort nem kapcsoltatja ki, vagy nem szól be, hogy nem ingben meg nyakkendőben láttam hozzá az IE9 telepítéséhez.

Egyébként haragszom a Chrome-ra is jelenleg, de az egy másik történet. Még a végén megtérek és én is operiánus leszek. :)

Ma arra szeretnék röviden kitérni, hogy az ember alapvetően hülye.

Ez persze csak fals sztereotípia, hiszen annyi ellenpéldával találkozunk nap, mint nap, hogy nézni megszámlálni is tereh, úgyhogy most rögtön módosítom is a fenti megállapítást: szóval az ember alapvetően nem hülye, ugyanakkor, bár nem bizonyítható, de sejthető, hogy az az ember, aki történetesen én vagyok, mégiscsak az.

Amikor olyan volt az időbeosztásom, hogy minden nap ugyanakkor kellett itthonról elmennem és nagyjából ugyanakkor is értem haza délután, arra vágytam, bárcsak rugalmasabb lenne a rendszer, mert úgy annyi minden más beleférne még egy napomba. Most itt a lehetőség, megpróbálom kiaknázni, közben meg nagyon hiányzik a kiszámíthatóság, tervezhetőség. És persze semmivel sem vagyok képes többre, mint eddig, csak van mellette elmúlni nem akaró, mélyről jövő elégedetlenség saját magammal szemben, ami néha átcsap valami olyan érzésbe, ami már majdnem bűntudat.

Példának remek lesz a tegnap este. Olyan fél tíz tájban virgonc mozdulatokkal állítottam be a simítós telefonon az ébresztőt másnap reggel hétre, aztán visszaültem a szövegszerkesztő elé, mert aznapra még nem volt elég. (Pedig de.) Tizenegykor jutottam el arra a pontra, ahol már untam is az egészet, de mellékágon bekúszott a fejembe egy másik megoldandó feladat, sajnos a megoldásával együtt.

Azért sajnos, mert így nem tehettem meg azt, hogy a feladatot feljegyzem és elteszem másnapra, ugyanis akkor ott volt lelki szemeim előtt a megoldás, amit reggelre vagy elfelejtek, vagy annyira továbbgondolok éjszaka pihenés helyett, hogy mindenre jó lesz az eredeti problémát kivéve. Tehát nekiláttam kidolgozni a megoldást, véletlenül első nekifutásra működött is, aztán addig farigcsáltam, míg feleakkora lett a kód.

Eddigre kicsit elszaladt az idő, megcsodáltam az ablakon kinézve, ahogy a szomszéd utcában guruló utcaseprő kocsi borostyánszín fényei elszórakoztatják magukat a házfalakon és hajnali négy óra után nem sokkal töröltem az ébresztést a telefonból. Lásd még: veszett fejsze nyele.

Ez így nagyon nem jó. Hiába vagyunk túl a tavaszi napéjegyenlőségen, nekem még mindig a nappalok tűnnek rövidebbnek. És nem vagyok biztos benne, hogy ez a poszt szól valamiről.