Ha jól tévedek, 2018-ban összesen hat posztot sikerült magamból kipréselnem, erre pedig nehéz büszkének lennem. 2017 és 2016 sem voltak jobbak, ha már itt tartunk – de miért is tartunk itt?

Én sem tudom.

Nem terveztem abbahagyni a rendszeres írást. Nem is hagytam abba. Csak abbamaradt.

Kereshetném a magyarázatokat, például hogy széttöredezett a figyelmem. Hogy nem jutott megfelelő mennyiségű időm és erőm arra, hogy vállalható formába öntsem a gondolataimat. Hogy egyébként is meghaltak szépen sorban az olyan blogok, amiket követtem és ettől aztán én is demotiválódtam. Hogy amiről jól tudtam volna írni, arról előbb háromszor annyit kellett volna mesélnem, hogy más is érthesse, de annyi ködösítéssel, hogy úgysem értette volna senki. Hogy a valóság durvább, kacifántosabb, kicsavartabb, mint amivé én ferdíteni tudnám. Hogy amikor mégis rászántam magam, akkor egyszerűen nem ment az írás.

Semmi garancia nincs rá, hogy mostantól újra menni fog. De muszáj megpróbálnom!

Hiányzik az írás, hiányzik az, hogy foglalkozzak a gondolataimmal, hiányzik a rengeteg pöcsölés a posztokkal, hiányzik egy rakás dolog azok közül, amikkel pár éve foglalkoztam és amiket szintén nem hagytam abba, csak abbamaradtak.

Majd kiderül, mi fér bele.

This one’s dedicated to all the ravers in the nation.

Kicsit furcsa azért, hogy 20 méterre jobbra modern sorompós pénztár van a komphoz, 20 méterre balra éppen két ember kalapálja a szántódi fotókeretet, ez a menő épület meg be van furnérozva és nem használják semmire.

Nem hallják a Bosszúállók, mit magyaráz a társuk, mert ő

(wait for it!)

Hihetetlen Hulk.

Szombat este van, kevéssel éjfél előtt.

Már legalább húsz perce, hogy elindult haza. Tőlem.

Azóta itt állok a parkolóban, a szakadó hóesésben, a saját autóm mellett. A cipőm és a kabátom kezdenek átázni, a kapucniból egyszer már a fejemre borítottam a benne összegyűlt havat. Nem hoztam le a kulcsot. Szorongatom az üveg bort, amit nekem hozott és amit legközelebb együtt fogunk kinyitni.

Állok a parkolóban, a szakadó hóesésben és enyém az egész kib*szott világ!

– Képzeld, az antikváriumban az összes polcot végignéztem szerzők szerinti betűrendben haladva, felvilágosodás-kori művek után kutatva! A Cs-nél találtam Csokonait, a D-nél Diderot-t, a K-nál Kantot…
– És volt R?
– Rousseau.