A hazaútra kerestem valami olvasnivalót - hoztam ugyan magammal a C programozási nyelv című opuszt, de nem volt kedvem hozzá -, így vettem egy PC Gurut. Nézem a címlapot, The Godfather - A Grand Theft Autónak befellegzett. Álljunk csak meg. A Keresztapáról már mi is adtunk hírt a Gameronline-on, valóban rettenetesen jó játéknak ígérkezik, de kikérem magamnak, hogy a GTA-hoz hasonlítsák. A Keresztapa sokkal inkább a Mafiára hajaz komolyságában és a történet szempontjából is. Azért, mert lehet benne autót lopni, még nem kellene rögtön GTA-klónnak nevezni, elég nagy baromság volt ez a Scrapland esetében is.

Este a híradóban mutatták, hogy Sydney-ben zavargás tört ki. Néhányan kövekkel dobálták a rendőröket. Miért? Mert történetesen ők voltak a barátai, ismerősei annak a két tinédzsernek, akik előző nap mattrészegen elloptak egy kocsit, feldúlták vele az egyik külső kerületet, veszélyeztették a többi közlekedőt, autós üldözésbe keveredtek a rendőrökkel, de persze nem álltak meg az istenért sem, hanem futva menekültek; végül a rendőrök lelőtték őket. És akkor a rokonok, haverok vergődnek, hogy a nyuszi jámborságával megáldott, rendes gyerekek - hiszen még csak tinédzserek, azok nem csinálhatnak bajt - miért vannak letakarva. Esküszöm rá, hogy napokon belül ki fog derülni: a srácok játszottak a GTA-val. Vagy az Undergrounddal. És akkor engem megint elborít az ideg. Ráadásul a ma esti Szólás szabadságát sem tudtam megnézni, pedig a cigányirtó játékkal kapcsolatban meghívták Tomcatet is, merthogy ő az a pimasz internetes fickó, aki be mert szólni a játékot bíráló egyetemi oktatónak. Remélem valaki felvette és feltette.

Háromnegyed tízkor értem ki a 49-es villamossal a Deák térre, az irányt a múltkori pad felé vettem, de ott senki nem volt, pedig Shadow-t mindenképpen odagondoltam akkorra. Nem baj, várok. Várok, várok, várok. Negyed tíz, még mindig várok. Már azon gondolkoztam, hogy felhívok valakit, hogy mi lesz, lemaradtam-e valamiről, az utolsó pillanatban postpone-olták a találkozót? De ekkor érkezett meg Leon, aki hozzám hasonlóan pár perce nézelődött már a téren, csak mivel mi még nem találkoztunk ezelőtt, nem ismertünk rá a másikra. Azután beindult az élet, előbb Ragan jött meg, aztán akaido, villeneuve és még valaki, de az ő neve nem jut eszembe... Végül InGen is beugrott közénk a susnyáson átvágva. Így már heten voltunk. Nézelődtünk, hogy lesz-e a környéken valami ballagás, hogy el tudjunk vegyülni köztük, felmerült az ötlet, hogy traktort bérelünk és átmegyünk vele a Köztársaság térre a gazdatüntetésre. Már az én megérkezésem óta állt egy rendőrautó a metrófeljáró mellett, na mondom, valaki leadta a drótot és kijöttek rendet rakni. De nem mutattak különösebb érdeklődést a műszerfalra tett gigantikus McDonald’s-zacsin kívül más iránt, úgyhogy nem kellett elrohannunk. Habár, egyszer elindultak autóstól és eléggé érintőre vették kicsiny csoportosulásunkat. Közben útbaigazítottunk egy túristapárt, akik a metrót keresték (hozzáteszem, legalább tíz méterre volt a lejárat...). Mondtuk, hogy csak menjenek lefelé, ott a metró. akaido még egy alternatív megoldást is kitalált, miszerint adunk nekik egy ásót, és lefelé mutogatunk. Aztán megérkezett a cipősbácsi helyett most szolgálatban lévő ügyeletes állat - később Ragan megjegyezte, nem lehet véletlen, hogy mindig találkozunk valami idiótával -, aki olyan produkciót adott elő, amire még maga Fábry Sándor is rápihenne. Lehet hogy fogunk is neki szólni erről a figuráról.

Lényeg az, hogy ott állunk, emberünk meg nagy elánnak bevágódik mellénk és elkezdi nyomatni a marketinges szövegét, aminek kifejezett érdekessége, hogy egyetlen barokkos körmondatból áll, viszont minden részét más nyelven mondja el. Annyira döbbenetes volt, hogy teljes egészében nem is tudtuk megjegyezni, de a "...pósztkárd veeri nájsz ábber nikt szó tajer, russzki..." bizonyosan benne volt. Mikor a végére ért, várta hogy mi lesz, mi meg álltunk és magunkban röhögtünk. Erre talán leesett neki a tantusz, mert megkérdezte: "Magyarok vagytok?" Eléggé kézenfekvő megoldás, nemde? "Na, én is magyar vagyok. Nem vagyok csöves, kéregető, én a kultúrát árulom. Mert nem csak Párizs szép, meg nem csak London szép, hanem Budapest is szép. Nem vesztek képeslapot meg térképet? Mert a külföldi mind azt hiszi, hogy a magyarok hülyék. Pedig nem hülyék a magyarok." Elment, belőlünk meg kitört a nevetés. Éppen tőle hangzik a leghitelesebben, hogy tök normális nmezet vagyunk. Habár, ha bele találkozik a túrista először, utána többnyire pozitívan csalódik. Legközelebb feltétlenül megörökítjük.

S@tiék némi egyeztetés után a Westendbe jöttek, mi is átmentünk oda. Leültünk a szokásos kerekasztalhoz, és a múltkori találkozó résztvevői mind a felsőbb szinteket figyelte, mert erősen tartottunk SztupY újabb bevonulásától. Némi reménykedésre adott okot, hogy a Tescóban már újra 9 Ft a zsemle, mégis, ahányszor valami koppant, azonnal felnézett mindenki. Megjött S@ti, Ninja és Dicska is, ekkor indult meg igazán a beszélgetés (mégiscsak kommunikáció szakosok ők ketten :-)). Kinyomoztuk, hogy a Mag című filmben látott lift milyen lehetőségeket rejt magában, és ha már a föld alatt jártunk, arra is fényt derítettünk, hogy a négyes metró valójában régen készen van, de egy apróbb számolási hiba miatt sajnos az egész nyomvonala egybeesik a már meglévő három vonaléval, ezt pedig nem merik az illetékesek bevallani. Innen eljutottunk az NTLDR-problémakörhöz és a hatékony, modern víruskeresők működési elvéhez: a vírust nem tudja eltüntetni, ezért törli a fertőzött fájlokat. Dicska megemlítette az 1.0-s Windows esetét, ami állítólag kékhalállal indul. Ez az újabb Windowsoknak is sajátossága, csak a ravasz redmondi programozók pofásnak szánt grafikák mögé rejtik. Megérkezett SztupY, a táskájából előszedte a fakocka talpazatra technocollal rögzített, három hónapos halloween-zsemlét, ami állítása szerint teljesen szintetikus, azaz nem penészedik meg. Azután módszeresen kipakolt a hátizsákjából, először egy üveg Tesco gazdaságos ice teával borzolta az idegeket, majd előkerült két csomag hasonlóan márkás chips, egy zacskónyi mazsola, egy tégely meggyes pezsgőtabletta és a rend kedvéért néhány zsemle is.

Mindenki elindult táplálékot szerezni, én utólag csatlakoztam S@tiékhoz, így négyen vártuk a malomkeréknyi sonkás pizza elkészültét. Előtte azért bonyolult számítások és becslések segítségével elosztottuk a visszajárót, aztán megtudtam, hogy a rockmenzán az egyetlen rock szám a Nirvana Smells Like Teen Spiritje, de abszolút sláger a Jó reggelt, Vietnám! zenéje, egészen kivételes alkalmakkor a véletlenszám-generátor belöki a Narcotic Thrustot a Liquidótól vagy a The Rasmus ásítós számát (In the Shadows). Közben elkészült a pizza, visszamentünk az asztalhoz, ahol evés közben mindenféle videókról volt szó, Dicska előadta egy Microsoft-előadás történetét is. Az előadáson új, fejlett levelezőprogramot mutattak be, és a főmanusz végigment a lehetőségeken. "Ha új levelem érkezik, a gép szóban figyelmeztet: [YOU HAVE MAIL]. Ha én akarok levelet írni, a gép kommentálja: [YOU HAVE MAIL]. Elnézést, ez tegnap még működött..."

Volt még táncgépezés ismét, ezúttal iszonyat kombókat dobált ki a masina, az viszont biztos, hogy ha valaki elkezdi ezt minden nap, komolyan művelni, annak nem kell más testmozgás után néznie. Nekem legalábbis tíz perc után úgy sajgott a jobb lábam... Leon és S@ti nyomtak egy Mortal Kombat-partit is, sajnos az utolsó menetet nem láttam, szóval nem tudom, ki győzött. Ezután következett a "chips into the fountain"-projekt, amiről a neve mindent elárul. Miután perceket töltöttünk a megfelelő pozíciók elfogalalásával, SztupY az egész zacskónyi chipset leszórta a szökőkút közelében várakozók hatalmas megdöbbenésére. Végül ismét a teaházba jutottunk, ami újfent nagyon hangulatosra sikeredett. Én ittam barackos feketeteát, amit stílszerűen fekete égetett kancsóban hoztak ki. Itt is sokat beszélgettünk, főleg Ninjáék adtak elő mindenféle multis élményeket. Nekem ehhez ugyebár sok hozzátennivalóm nem volt, lévén még sajnos soha nem játszottam multit semmiben. Talán majd hétvégén sikerül -Depir-rel Live For Speedeznünk egyet-kettőt, bár abban nem sok fraget lehet lőni.

Szóval megint ökrök voltunk és megint jó éreztem magamat. Mikor is lesz a következő, srácok?

Reggel hatkor szólt a mobilom ébresztője, az álmok és a valóság világának határmezsgyéjén egyre jobban kezdett hallatszani a zuhogó eső kopogása a tetőn. Ez a nap is jól kezdődik, gondoltam, de muszáj volt felkelnem, hogy vissza tudjak jönni Debrecenbe a fél nyolcas vonattal. Még jó, hogy tegnap menettérti jegyet vettem, legalább azzal nem kell foglalkoznom. A jegyről jut eszembe, hogy van a MÁV-nak ilyen mosolyakciója, vagy micsodája. A lényege az, hogy a jegyvásárláskor kapott mosolycsekket kitöltheted, és ha a kalauz tevékenységével vagy az utazás minőségével meg vagy elégedve, akkor odaadhatod neki. Ezzel ő is jól jár - biztos kap valami "Mosolygós jó napot!"-feliratú kitűzőt a hajtókájára -, meg te is, mert lehet utazást nyerni külföldre, remélhetőleg nem a MÁV lebonyolításában :-). Namost, ez az akció már vagy két hete tart, ezalatt körülbelül hatszor vettem vonatjegyet, de mosolycuccot egyszer sem kaptam mellé. Nem mintha annyira oda akarnám adni valakinek is, az utazás minőségéről meg kár beszélni, az évtizedes pudvát összeszedett, koszos, nemegyszer büdös kocsikban nagy élvezet utazni, és akkor ott van még a fokozatmentes fűtőrendszer (teljesen bináris, azaz: külső hőmérséklet vagy pokol bugyra). Kész kabaré, ezek után ki nem mosolyog? Úgyvan, senki.

Délután megyek be programozás gyakorlatra, amire csak akkor kell bemenni, ha kérdésed van és választ is szeretnél rá kapni, de amúgy nem kötelező. Utána talán megyek a K/4-be netezni. Ha sikerül, akkor felrakom a frissített blogot, meg kitalálok valamit erre a rohadt képmegjelenítési hibára is. Tudniillik az Ultrawebre feltöltött weboldalamon lévő képek helyett a nagy büdös semmi jelenik meg valamiért az összes Mozillára épülő böngészőben (azaz Mozilla akárhány, Firefox akárhány, Netscape 7.1), ez pedig két okból halálos kombó. Egyrészt a ti dolgotokat is megnehezíti, mert nem látod, mire kattintasz - expertek persze feltalálják magukat :-) -, másrészt meg engem idegesít k*rvára, mivel otthon éppen Firefox 1.0 alól megy a netezés. Ha nem tudok mit kitalálni, akkor is kitalálok valamit. Aztán lesz még egy angolórám, amire még meg kell csinálnom a házit. Megtehetném, hogy nem csinálom meg, ezzel rákényszerítem a többieket, hogy ők csinálják meg, de nem teszem, mert nem vagyok szemét.

Amúgy észrevettétek, hogy újabban mennyivel nőtt a blogban a *-os szavak száma? Lehet hogy nem kellen minden nap megnéznem a Jay és Néma Bob visszavágot? Ja, és S@ti, ha megint jönne a Deák téri cipőárus fazon, akkor azt fogjuk tenni, hogy előveszünk egy szép vastag jegyzőkönyvet, lapozgatunk benne, majd megkérdezzük tőle, hogy: "Are you the man, who tries to sell shoes said to be made of leather to young-looking forum users, and if one of them says that your present being will generate numerous posts in the future, you tell him something fucked up?" És csúnyán is nézünk rá ráadásul, esetleg Ragan előveheti a fénykardja markolatát és hókon vághatja vele az uraságot. De van elegánsabb és megdöbbentőbb megoldás is a helyzetre: Amikor kellő közelségbe ér, mindenki elkezd szaladni különböző irányokba, és közben azt üvöltjük, hogy "Incoming!!!". Esetleg ugyanez felé futva: "Támadááááássss!!!" :-D

Látjátok, ilyen vagyok, amikor túl jól alszom. Azt még nem tudom, végül hányan leszünk a meeten, Guyver azt írta, hogy tuti nem jön, KTamás sem biztos, director azért nem mond biztosat, mert bizonytalannak lenni trendi :-), Nándo örök kérdés. Azért remélem nem kiscsoportos foglalkozás lesz. És a holnapi (péntek) blog valószínűleg el fog maradni, mivel délután már Pesten leszek a rokonoknál, szombaton meet, vasárnap meg haza, és ha vasárnap este meg tudom írni a szombati dolgokat, akkor kis szerencsével hétfőn már olvashatjátok is. Addig is legyetek olyanok, amilyenek lenni akartok, vagy ahogy sikerül, és nem tegyetek élő állatot a mikróba. Habár a járdán elterülő, áramütés miatt elpusztult varjú nem számít élő állatnak, azért azt javaslom, azt se tegyétek bele. Kivéve persze, ha dögevők vagytok :-).

Komolyan mondom, ez már kóros. Az egyre intenzívebben aláhulló esőcseppek ellenére is be akartam menni tesire, mert ebben a félévben még egyen sem voltam. Annyira nem gond ez, hiszen a félév teljesítéséhez 13 alkalommal kell részt vennem az órákon, de tulajdonképpen bármelyik tanár órájára bemehetek pótolni, aki focit is tart. Egyelőre ugyanazt a taktikát alkalmaznám, mint tavaly, csak most a sorrend megfordul. Majd a kellemesebb időjárású hónapokban fogok pótolni, nem ebben a lucsokban. Szóval már tavaly is megjártam egyszer azzal, hogy a buszmegállóban jöttem rá, nincs nálam a futballcipőm; most meg ez. Kemény két perccel késtem le az előző buszt, még láttam, ahogy kiindexelt a megállóból, de én még az út másik oldalán voltam ugyebár. Nem baj, megvárjuk a következőt. Nem is tudom, mi volt velem, talán megint valamelyik programozás feladaton agyaltam, a lényeg az, hogy szokásomtól eltérően nem kezdtem el végigtapogatni a zsebeimet a homlijaim megléte után kutatva, és akkor vettem csak észre a teljes igazolványtartóm - amiben diákigazolvány, hallgatói kártya, buszbérlet - otthon maradt, amikor a busz feltűnt a lámpánál. Basszus. Márpedig én bérlet nélkül fel nem szállok, pénz sincsen nálam. Nem szálltam fel, mert nem akartam bármekkora esélyt is adni a közlekedési társaságnak saját magammal szemben.

2003. novemberében ugyanis rendkívül furmányosan meg lettem regulázva egy kedves, rendes, ugyanakkor eszméletlen tahó kalauz által. Történt, hogy kezdő egyetemistaként új diákigazolványt kellett készíttetni, ami persze alig pár embernek lett készen szeptemberre. Semmi gond, október végéig lehet használni a régit is, addigra csak kész lesz az enyém is. Hát nem lett kész. Mentünk - többen - ideiglenes igazolványért, a TO-n meg azt mondták, hogy nem tudnak adni, mert elfogyott (?), és adtak helyette egy szép, pecsétes igazolást, hogy igen, fent nevezett akárki akármilyen szakon tanul. Rendben, mindenki boldog. Egészen az első olyan esetig, amikor a kalauz nem fogadta el a papírt. "Bérletet mutassa be!" "Tessék." "Diákigazolvány?" "Hát az még nincsen, de van helyette ilyen papírom, ami..." "Á, az nem lesz jó." "Pedig csak ilyenem van." "Ettől még nem hiszem el, hogy tényleg egyetemista vagy." Kösz b*zdmeg, mégis mi a francot csinálnék egy ekkora hátizsákkal a vállamon? Biztos hegymászó volnék... Közölte, hogy kapok egy hónap haladékot, hogy kifizessem a büntetést - mert diákbérlettel utaztam érvényes diákigazolvány nélkül. Persze felmentem a TO-ra, meglobogtattam az orruk előtt a bírságoló cédulát, erre ők azt felelték, hogy menjek be a közlekedési vállalathoz reklemálni, mert azt bizony el kell nekik fogadni. Ez volt az első pillanat, amikor megrendült a bizalmam a TO-ban. Azért elmentem a város másik végén lévő ügyfélszolgálatra, megmutattam nekik a papírt, szerintük nem elfogadható. Mondtam, hogy a TO-n mást mondtak. "Azok hülyék. Majd ha lesz diákigazolványod, gyere vissza." De addig nem járhattam diákbérlettel, a teljes árú bérlet meg éppen négyszer annyiba került. Azóta inkább gyalog megyek, ha meglátok egy jegyellenőrt a buszon, mert tartok tőle, hogy felfordul a gyomrom.

Délután négykor hazautaztam vonattal, mert bármennyire ciki is egyeseknek bevallani, nekem néha nagyon tudnak hiányozni a szüleim, az otthonom, most hétvégén meg a fórumtalálkozó miatt nem tudnék hazamenni. Délután nem volt órám, csütörtökön meg csak délután van kettőtől, szóval belefért egy kis hazaruccanás.

Reggel kimostam a hajamat, aztán ismét programokat írtam. Az emberi agy csodálatos mivoltához nem férhet kétség, és abban is bizonyos vagyok, hogy még hosszú ideig nem fognak rájönni a működése összes részletére. Például arra sem fognak tíz éven belül pontos választ adni, hogy miért jutnak eszembe a programozási feladatok lehetséges megoldásai elalvás előtt, amikor már nem tudom leírni a gondolataimat; és miért nem emlékszem ugyanezekre reggel.

Programozás előadás után a folyosón lévő asztalnál telepedtük le páran, és majdnem két órán keresztül beszélgettünk mindenfélékről. Közben én még átnéztem az angolt is, mint később kiderült, a csoportból egyedül. Angolóra előtt már bent ültünk a teremben, amikor a #056-ban említett droid jellegű srác megérkezett. Ami meglepő volt, hogy rögtön odajött hozzám és kezet nyújtott. Én is odanyújtottam a kezemet, ő meg azt mondta, hogy már látott ma a suliban csak nem tudta, honnan vagyok ismerős neki. Mondom oké. A csoportból összesen hatan mentünk órára - a többieket biztos elrekesztette a világtól a szenzációs képességű időjósok által hét elejére beharangozott iszonyat vastag havazás -, így aztán egész közvetlenül elkezdtünk beszélgetni, amíg a tanár úr be nem jött. És nekem kicsit rossz érzésem van amiatt, amit a srácról írtam korábban, mert azóta jobban megismertem és nem tűnik annyira droidnak, sőt kifejezetten értelmes dolgokat is mond néha. Persze most is kérdezett baromságokat, de nem voltak annyira veszélyesek ezúttal. Az óra során leginkább arról volt szó, hogy tulajdonképpen mit is értünk mi angol nyelv alatt. Az hamar kiderült, hogy fogalmunk sincsen, és ez így jó, mert a szakemberek sem igazán tudják megmondani a választ. Mivel pusztán az Egyesült Királyságban kétezerre becsülik a különböző nyelvjárásokat, meglepő volt megtudni, hogy egy Dél-Angliában élő falusi állampolgár tutira nem érti meg észak-walesi társát, hát még egy "vastagul" beszélő glasgow-i skót bennszülöttet. Meg ott vannak még az amerikai angol miatti különbözőségek, vagy maga a Texas állambeli nyelvjárás. Szóval az international english-t maguk az angol anyanyelvűek is folyamatosan tanulják, csak hozzánk képest kevesebbet szenvednek vele.