Reggel kinéztem az ablakon. A garázssor előtt húzódó út teljesen száraz. Ezek szerint megyek tesire. A nap süt, a madarak csiripelnek, én izzadok a busz döglött levegőjében. Rengetegen vagyunk órán, úgyhogy nem kell megrendelnem a vastüdőt - egyelőre. Hazaérve fordulok is vissza a boltba, vennem kell valamit, mert az otthonról hozott kaját már megettem. Kifelé jövet éppen jön befelé egy srác, nekem még a kezemben volt az üres kosár, ő meg valahogy félreértett valamit, amikor ki akartam kerülni, elvette a kezemből a kosarat és szó nélkül eltűnt az eladótérben. Egész délután és este a beadandókkal foglalkozok, kettőre azt mondanám, hogy készen van, egy harmadik meg félig jó, amikor ismét elolvasom a feladatot, és egy más felfogás körvonalazódik bennem, amit rögtön meg kell valósítanom, hátha jobb, mint a mostani. De nem lett jobb, én meg fél tizenkettőkor hullaként estem be az ágyba.

Tegnap esett az eső, ma meg szakad. Azért prog előadásra bementem, tök jó volt, mert visszavághattam a többieknek, mivel most ők aludtak el. Tegnap este megcsináltam ugyebár az angolt, óra után pedig mentem kinyomtatni. Az irodában láttam egy érdekes, droidszerű lányt, aki minden bátorságát összeszedve odalépett az egyik géphez, és nem törődve az öles DISK BOOT FAILURE felirattal, újraindította a gépet. Valamit tudhat az illető, mert ezután a gép egész jól bebootolt, csak a bejelentkezéskor fagyott csonttá, ekkor eloldalgott a géptől és beállt a másik gép előtti sorba... Angolóra is next. Eleve gyanús volt, hogy háromnegyed négykor még nem volt senki a teremben, én meg nem akartam ott gubbasztani, inkább vettem egy pohár kakaót és kiálltam az előtető alá nézni a továbbra is szakadó esőt. Negyed ötkor megjött a tanár, nagyra nyitotta a szemét, mondta, hogy várjunk még, hátha jön valaki. Nekem aztán mindegy, legalább kevesebbet kell ott lenni. Egésze ötig vártam tök egyedül, ekkor visszajött a tanár, megkérdezte, hogy van-e kérdésem, mire felmutattam neki a középső uj... illetve a tegnap, fáradságos munkával összeszerkesztett írásomat. Nagy dünnyögés, néhány mély levegővétel, aztán elveszi a lapokat. Olvassa, közben dünnyög, aláhúz, átír, kérdőjelez, szipog, felnéz, majd ugyanez elölről. Egyszercsak rámutat az egyik mondatra: "Ez itt nem jó. Ez nem magyarul van írva. Nekem sem jut eszembe most jobb megoldás, de javítsa ki." Kösz, tényleg, öröm vele dolgozni.

Hétfő van, esik az eső, most fogjam rá ezekre, hogy elaludtam adatszerk előadáson? Ha nem megyek be, az a baj, ha bemegyek, bealszok, az a baj, ha bealszok, nem tanulok, az a baj, ha nem tanulok, megbukok, az is baj... Aztán a fordításhoz szükséges szakszavak definícióit szerettem volna megtalálni a megadott webes adatbázisokban (Foldoc, Webopedia, etc), de miért éppen nekem sikerülne egyszer, kellemetlenségektől mentesen megcsinálni valamit? Kezdődött azzal, hogy pendrive-on vittem magammal a fordítás szövegét, és arra szerettem volna lementeni az összeszedett definíciókat. Namost, ezeken a gépeken az a különlegesség, hogy míg egy Jegyzettömböt nem lehet elindítani a korlátozások miatt, addig a Wordöt lehet használni. Már ahol. Annál a két gépnél, ahol először és másodszor ültem, éppen nem lehetett még azt sem. Végül a harmadik helyen szerencsém volt, mert ott ment a Word, viszont nem volt bekötve egyetlen USB-port sem. A szerencsém abban nyilvánult meg, hogy mellettem éppen egy jó ismerősöm tartózkodott, nála ment az USB, a pendrive-ról feltöltöttem a tárhelyemre a cuccokat, aztán az én gépemre letöltöttem őket, összeszedtem a definíciókat, majd visszatettem őket a tárhelyre, majd a másik gépen letöltöttem és átmásoltam a pendrive-ra. Meg érdekes az is, hogy az ilyen adatbázisokban minden szemét megtalálható, csak az nem, ami éppen nekem kellene, mert az SSF rövidítésre mindenütt az volt a válasz, hogy rettentően sajnálják, de ilyen nem létezik, biztos elgépeltem valamit. Biztos... Na, ezzel el is ment a délutánom, holnapra le kell fordítanom a definíciókat, meg valahogy formába önteni az egészet, hogy ebben ne találjon semmi kifogásolhatót. Fél tizenegy és tizenegy között valahogy összehoztam az egyik beadandó feladat megoldását, örültem is a fejemnek erősen.

Délután az udvaron húst sütöttünk grillen, imádom az ilyesmit, szóval a nap mérlege meglehetősen pozitív. Lenne, ha nem lett volna az RTL Klubon Sztárbox, és nem kellett volna néznem; de mivel marha vagyok, megígértem, hogy cikket írok róla a Gamer Online-ra... Eléggé csöpög a vitrioltól, eléggé leszólja úgy általában a magyar médiát, és eléggé tartok az olyanoktól, akik nekem esnek majd, mert le merem fikázni kedvenc agyzsibbasztó csatornájuk szuperprodukcióját.

Istenkirály proggyakunk volt ma, kiderült, hogy a gyakvezetőnk még nem javította ki a zéhákat, viszont remekebbnél remekebb beadandó házikat adott nekünk, amiket május elsején éjfélig kell beadnunk. Nincs is annál jobb, mikor egyszerre három, határidős projekten kell dolgozni, amik legalább totál különböző témákhoz tartoznak. No, szellőztessük kicsit ki a fejünket, olvassunk el az SG.hu fórumán pár topikot, majd röhögjük sz*rrá az agyunkat a sok írástudatlan, magamutogató barmon. Ehhez szükségünk van egy teremre, amelyben nagyobbrészt számítógépek, kisebbrészt internetre éhes diákok tartózkodnak. Itt a hiba! A terem ugyanis zárva egész délután. Minden adott volt tehát egy jó hangulatú angolórához, a tanár azért gondoskodott mindenről, elhintette, hogy jövő héten kedden szeretne látni a fordításunk 50 szócikkéből legalább ötöt, de az hibátlan legyen ám, meg úgyis dolgozatot kell még írnunk - kettőt is -, majd azt is kitalálja még, hogy mikor és miből. Mi meg majd kitaláljuk, hogy hármunk közül ki fogja megírni a dogát. Este viszont megnéztem a Showdert, legalább valami szórakoztató dolog is legyen a mai napon. Fábryban nem kellett csalódnom, még most is röhögök a "Ha a tehetséged tizedét értelmes dolgokra használnád, akkor nem itt tartana ez az ország, b****g..." mondatán.