Nyolc óra után elindultam a Deák tér felé. Előző nap lemértem, hogy uszkve másfél óra alatt lehet odaérni, csak azt nem vettem figyelembe, hogy akkor délutáni csúcsforgalom volt, most meg üres a város. Szóval 8:50 körül én már kint is voltam a Deákon. A szokásos padnál már volt valaki, de ő nem hasonlított egyetlen általam ismert fórumozóra sem, úgyhogy leültem a másik oldalon lévő padra. Az illető egyébként vérbeli csöves volt, és azért állt ott a padnál, mert megfigyeléseim szerint a pad mögötti bokrot egyfajta natúr illemhelynek használják a környékbeliek, csakhogy és de, akkor három darab rendőrnek látszó egyén gumibotnak látszó fegyverrel felszerelkezve rendfenntartásnak látszó dolgot művelt. Ez abból állt, hogy negyedik társuknak - aki bakancsban, katonai gyakorlóban és a pólója hátán bazi nagy AKCIÓ CSOPORT felirattal hívta fel magára a figyelmet - mutogatták a mobiltelefonjukat, majd megkérdezték tőle, hogy:

- És hogy szellőzik ilyen melegben az a bakancs?
- Mittudom én! Én csak hordom.

Szerencsétlen csöves meg ott tette össze magát tőlük pár méterre, mert nem mert bemenni a bokrok közé. Üldögélek tovább, akciócsoporték elmennek onnan, a mellettem lévő padra letelepszik egy távol-keleti vonásokat viselő párocska, akik történetesen jobban beszéltek magyarul, mint Medgyessy Péter. Ennek a jelentőségére később derül majd fény.

Tehát nagyban süttettem magamat a padon, amikor megállt előttem egy fickó. Fején sárga bézbólsapkát viselt, szürke pulóvert és hónaljig húzott szürke susogós mackót. Ránéztem egyszerre érdeklődő és közönyös tekintettel, mire ő:

- Szevasz góré!
- ...
- Ne üss meg, jó?
- ...
- Na, figyelj, góré! Nincs egy kis apród? Borra kéne.
- Borra nincs.
- És másra?
- Másra sincs. Nincs apróm.
- Tényleg nincs?
- Ha mondom...
- Jó, de ne üss meg.
- ...
- Bocs a zavarásért! Csak hát ezektől a vágottszeműektől hiába kérek, úgyse értik... Na, szevasz góré!

Összenéztünk a "vágottszeműekkel", akik nem tűntek sértődöttnek. Jobban jártak így. Emberünk visszahúzódott az említett bokrok közé. Ekkor furcsa gondolatom támadt, mert észrevettem, hogy a bokor túlsó oldalán csinos kis szökőkút-féleség van, amiből elég sokan ittak vizet, ezek meg két méterrel arrébb végzik a dolgukat. Kisvártatva előcsörtetett és a túlsó oldalon ülő lányhoz ment, letérdelt előtte és hosszasan beszélt. Majd nagy boldogan megindult felém, amikor odaért, megint megszólított:

- Na szevasz góré! A kishölgy adott egy ötvenest. De te kire vársz itt? Barátokra? Barátnőre?
- Ja.
- Most melyikre?
- Barátokra.
- És ők ilyen verekedősek?
- Nem. Csak a kéregetőket szokták megruházni levezetésképpen...
- Ó. Rájuk vársz?
Ekkor a sarok felől három nagydarab, kiskatona jellegű fazon közeledett.
- Nem egészen, de hasonlítanak rájuk.
- Ó. És mér nem a barátnődre vársz inkább?
- Mert neki más dolga van most.
- Hát hívd fel telefonon, hogy jöjjön ide.
- Túl messze van ahhoz.
- Hát jól van. És feleségül veszed?
- ?
- Jól gondold meg, az asszonnyal mindig csak baj van. Na, szevasz góré!

Ezután a "kishölggyel" néztünk össze, majd kollektíven elkezdtünk vigyorogni.

Pár perccel később felbukkant InGen, majd alig öt perc alatt megérkezett mindenki, aki a Deákra szokott érkezni. Az elmaradhatatlan közös fényképeszkedés alatt director megpróbált beleolvadni a villanyoszlopba, és szokás szerint megint egy szemeteskuka mellé álltunk. "Szevasz góré" újra felbukkant, és valószínűleg Ragant meglátva döntött úgy, hogy mégsem jön oda harmadszor is. Ekkor már volt nála egy hátizsák is, az arca pedig jóval pirospozsgásabbank tűnt, mint előtte, valószínűleg elgurult az ötvenes. Átmentünk a Westendbe, ahol valaki pofátlan módon elfoglalta a kerekasztalt. Nem is tudom, hogy állhatja valaki annyi ideig a szuggesztív tekinteteket, mint ők tették. Addig S@ti felvilágosított, hogy mit is jelent a Chicken Run, én pedig felhívtam a figyelmét arra, hogy ha véletlenül az X-Files-t elgépelik, és X-Flies lesz belőle, akkor simán lefordítható X-Atkákra.

Végre átülhettünk a megszokott helyünkre, az őrület pedig elkezdődött, amikor director és ShadoW kipakolták az asztalra a magukkal hozott kábeleket és a köteg floppyt. Leírnám, hogy mi minden volt azután, de S@ti olyan jól megírta az egészet, hogy annál jobb nem is kell, majd megkérdezem tőle, hogy copyrightos-e a dolog...

Amiről viszont ő nem írt, az a floppy into the fountain utáni kocsmázás. Lényeg az, hogy InGen javaslatára bementünk egy helyre, ami a sok mozgólépcsőzéstől és szintkülönbségtől már kissé rozzant vertikális helymeghatározásom szerint egy pincében lehetett. Kevesen voltak odabent, volt helyünk, két asztalt körbeültünk, aztán jött is a türelmetlen pincér - azért sem nevezem felszolgálónak, ha már olyan tapló volt -, aki a tálcát csapkodta a kezével a rendelés közben. SztupY, director, ShadoW, InGen és Guyver sört rendeltek, a többiek semmit. Mivel a pincér nem hozott semmilyen árlistát vagy itallapot, csak reménykedtek, hogy egy üveg sör nem kerül négy számjegyű pénzbe. Nem is, csak majdnem. A prímet Guyver vitte, amikor belekezdett az amerikai polgárjogok kivesézésébe. Megtudtuk például, hogy állampolgári jogon, önvédelmi céllal vásárolhatunk magunknak Scorpion típusú rakétavetőt vagy éppenséggel dzsipre telepíthető félautomata gépfegyvereket is. "Szóval mész Harlemben, egy nigger megfenyeget a késével, te meg előhúzod a zsebedből a rakétavetőt és seggbelövöd vele." InGen: "És volt már erre példa?"
További furcsaság, hogy a bűnözők arrafelé sokkal érzelmesebbek, mint itthon. Ha valaki betör egy házba, de bentreked, és a garázsban talált kutyatápon és desztillált vízen él három napig, akkor simán beperelheti a tulajdonost az őt ért sokk miatt, és busás kártérítésre számíthat.
Aztán betekintést nyertünk Mátészalka mindennapjaiba. Egyszer egy cigánybanda egy öreg nénitől akarta elvenni az értékeit, amikor egy sötét BMW fékezett mellettük és kiszállt belőle négy darab, feltűnően sima fejű egyén, akik a helyzetet felmérve rommá kalapálták a cigányokat. A néni meg akarta köszönni nekik, de egyikük azt mondta: "Ugyan, mi köszönjük a lehetőséget."

Fél öt körül szedelőzködni kezdtünk, addigra SztupY már háromszor telerakta a sótartókat fogpiszkálóval, aztán fizetni indultak. Az öt üveg sörért 2500 HUF-ot kért a pincér, aztán csak nézett, amikor SztupY egy halom aprópénzt kezdett el kirakni a pultra. Az utcán szétváltak útjaink, Guyver, SztupY és InGen a Keleti felé indultak, míg director, ShadoW és jómagam a Nyugati felé.

Érdekes hely ez a metró is, de lehet, hogy a Westendnek, mint tipikus plázának van több köze ahhoz a sok divatmegszállott, alulöltözött, shopban tenyésztett nőhöz, akiket a metrón azafelé utazva láttam. Nem is a divatal van elsősorban bajom, hanem azzal, hogy azok is felvesznek "trendi" dolgokat, akiknek azok egyáltalán nem előnyösek. Egyszerű dolog ez pedig, például én nem hordok izompólót, mert nincs mire feszíteni benne, és talán ugyanígy alapelem lenne az is, hogy valaki nem visel köldökig dekoltált felsőt, hogyha kisebbek a mellei, mint az enyémek. Aztán ott volt az a lány is, aki azalatt a két megállónyi út alatt végig a barátjával taperoltatta magát; nos, az ő esetében nem lehetett megállapítani, hogy az alsónműje fölé felejtett el valamit fölvenni, vagy az volt a fölévett valami... De hát különbözőek vagyunk, és ennek örülök is marha mód. Mármint, hogy nem hasonlítok rájuk.

És amikor már botor módon azt hinném, hogy semmi újat nem tud adni a mai nap, akkor felszállok a villamosra, ahol azonnal kiszúr magának egy fazon. Beszélgetésnek nem nevezhető akármink:

- Elnézést, hogy megszólítom, de nem tudja, meddig megy ez?
- Kelenföldig.
- Köszönöm. Elnézést.

Matt részeg. Arrébb menni nem tudok, mert beljebb is állnak emberek. Néhány megálló múlva:

- Elnézést... Mit mondott, meddig megy?
- Kelenföldig.
- Keletiig?
- Nem, K-E-L-E-N-F-Ö-L-D.
- Ez nem a 19-es villamos?
- Nem ez a 49-es.
- A k****a életbe... Elnézést. köszönöm.
- ...

Továbbra is néz rám. Valami őrületes bizalmat sugározhat a tekintetem, mert kérdés nélkül elkezd magyarázni valamit, hogy a fia most végez a katonai fősikolán, a következő percben viszont már rendőrnek készül a fia és nagyon jól keres. Talán két fia is van... Aztán elmondja, hogy elnézést kér, hogy kicsit kótyagos, mert nem szokott ám ő inni, sosem ivott - érdekes, az összes alkesz ezt mondja mindig -, és belekezd valami érthetetlen és számomra érdektelen eszmefuttatásba, úgyhogy felvettem a totál közönyös ábrázatomat és a villamos ringatására - magyarán rázott mint állat - kicsit rásegítve máris úgy tűnt neki, hogy egyetértően bólogatok. Amikor látta, hogy le fogok szállni, azt mondta:

- Úgy nézzen most rám, hogy én magára mindig emlékezni fogok.
- Jó.
- Én magát sosem felejtem el.
- Nem hiszem én azt...
- Pedig úgy lesz. Mit mondott, meddig megy ez?
- Viszlát.

Lehetett úgy 11:30, amikor a rettenetes módon teletömött hátizsákommal elindultam a vasútállomás felé. A vonat csak 12:51-kor indul menetrend szerint, de még nem volt meg a jegyem sem és az is előnyösnek tűnt, hogy esetleg még le tudok ülni. Aztán mit ad a Fennvaló és Arnold Testv. (al. 1905), összefutottam a programozás gyakvezetővel. Jó fej ember amúgy.

- És voltál már vizsgázni?
- Mivel nem lett meg a gyakorlatom...
- Ja, tényleg. De azért nincs harag, ugye?
- Nincs, dehogy. De ne nagyon aludj el út közben.

Elég jól eldumáltunk szakmai dolgokról - csak ő mint szakmabeli mondta a magáét, én meg mint lelkes hallgató. Az útitársak cserélődtek, valahol felszállt néhány sudribunkó fió és három darab, magát már nőnek képzelő, legfeljebb 16 éves csitri, akiknek az öltözéke még a sokat látott kujonokat is elképesztette volna; mi egyszerűen, csendben, diszkréten hánytunk tőlük. Aztán hálistennek eltakarodtak, helyükre Szolnokon két srác került, akikről hamar kiderült, hogy valaha egy iskolába jártak, jelenleg pedig mindketten a zeneiparban gályáznak: egyikük dobos egy rockzenekarban, a másik meg rapper. Ezzel még nem is volna gond, de amilyen dumát Kőbánya-Kispestig levágtak ketten... Szerintem az egész kocsi rajtuk röhögött.

Eleinte a zenélésről volt szó, hogy ott sem elég a tehetség, mert ha nincsen az embernek saját stúdiója, akkor sehová sem halad.

"Az nem elég, hogy jól csinálod, amit csinálsz. Ehhez is pénz kell. G*ci sok pénz."

És következtek a közös emlékek általános iskolából. Mint kiderült, bennük tisztelhettük a meg nem nevezett oktatási intézmény két vezéralakját, akik mindenben kitűntek társaik közül. Néhány anekdota:

- Emlékszel az iskolai menzára? Hogy ott milyen kaják voltak... Mindenki azt mondta, hogy sz*rul főznek, mi mégis megettük mindig. Még az elsősöktől is elvettük.
- Ja, meg folyton repetázni akartunk, az a k*cs*g konyhás nő meg elzavart minket, hogy együnk otthon.
- Utána hazamentem, anyám főzött, azt is megettem.
- De milyen szemetek voltak már... A paradicsomfőzelékhez is adtak egy olyan kis húsgombócot, hogy a szűz barátnőmnek is feldughattam volna...

- És ott volt a Dávid.
- Dávid? Ja, az a szemüveges, kócoshajú?
- Azaz! Vele voltak a legnagyobb balhék. Egyszer matekórán bömböltette a magnóját, a tanár meg rászólt, hogy "Azonnal tegyed el vagy felpofozlak", erre a Dávid visszaszólt, hogy "Lehet próbálkozni".
- Nem ő volt az, akit nem engedtek be a biztonsági őrök a saját ballagására?
- Hát az komoly volt. Fel voltunk írva a tiltólistára.

- És amikor technikaórán megdobáltuk a tanárt a munkadarabbal?
- Technikán mi mindig a Technocollal szipuztunk. Zoli egyszer annyira betépett tőle, hogy még két órával később is rajta volt a fején a zacskó és be volt esve a pad alá.

- Újabban már szeretem az ilyen morbid meg horrorfilmeket is. Korábban is szerettem őket, csak akkor annyira paráztam mindentől, hogy alig kezdődött el a film, én már össze is sz*rtam magamat. Most már kibírom akár fél óráig is.

Azt hiszem, ennyi elég belőlük. Meg belőlem is.

Kedvezményes Vásár legyen veletek ma is! Eszembe jutott - még jó -, hogy a S@tinak ígért könyvek többsége még nincs meg, úgyhogy goto ISzK nagy iramban. A szomszédos gépnél ülő srácnak majd kiesett a szeme, mikor elkezdtem viharos gyorsasággal letölteni a zipeket. Aztán Ernesty ideadta nekem A Vektort. Hát ez beteg nagyon... Nagyon régen volt olyan, hogy végigröhögtem egy filmet. Ebből meg úgy dől a hülyeség, hogy még órákkal később is beugrott egy-egy velősebb mondat, amin percekig vonaglottam.

"Ne piszkáld a tükröt, fiam! Különös tükör ez..."
"Ha találkoni akarsz velem, akkor menj el abba a klubba, ahol mindig Balázs Palit játszanak."
"Néha... kicsit... tagoltan... beszélek."
"Ez egy fotel?"
"Az, hogy nekem nem hoztál sütit, tapló, tirpák dolog."
"Egy paranormális óvodát is fenntartunk."
"A kanalakat a menzáról loptam."

Sűrű nagyon.

A tegnapi első mondatot is bemásolhatnám ide azzal a módosítással, hogy hála a Fennvalónak és Arnold Testv. (al. 1905)-nek, végre megvan a Hardver 2 eredmény. Ninja forródróton értesült az örömteli eseményről. A történelmi hitelesség kedvéért leírom, hogy hármas lett a vizsgám. Jupi!

Reggel szokás szerint irány az ISzK, Hardver 2 nincs még mindig, pedig már kezd idegesíteni a dolog, hiszen május 17-én írtuk meg a dolgozatot, június 17-én, pénteken - 3 nap múlva - lesz a következő, egyben utolsó vizsgaalkalom, amire - ha netán elbuktam - még készülni is kellene. Ugyanakkor a pénteki vizsga miatt borulna az egész hétvége, mert ha pénteken én délután négykor írok dolgozatot, akkor aznap már nem tudok felmenni Pestre, azaz csak szombaton hajnalban tudok menni. Ha holnap reggel sincs eredmény, akkor megkeresem ezt a fickót, rárúgom az ajtót és addig fojtogatom a tulajdon nyakkendőjével, amíg be nem írja a jegyemet, ami hármasnál jobb.

Visszakaptam a három DVD-met, úgyhogy tudom majd vinni S@tinak a kért könyveket az SLP-ről. Ja igen, miután bementem, akkor jutott eszembe, hogy nem hoztam a .txt-t, amiben a wishlistje van, és csak arra emlékeztem, hogy kell neki az összes Asimonv meg Vonnegut, úgyhogy azokat le is töltöttem, a többit majd holnap reggel. Megnéztem az Nfol-home statisztikáját, hát fogjátok már vissza magatokat, mert ha így folytatjátok, akkor ki lesz rakva innen a szűröm hamarosan. :-) Csak annyit árulok el, hogy a mai napon 9:15-kor a június 1., 0:00 óta rögzített látogatók száma már elérte az áprilisi és májusi látogatók összesített számát, az oldalletöltések meg megduplázódtak.

Most itthon vagyok, blogot írok, közben már a tizenkettedik számot adja be a Winamp, most éppen a Metallica - Nothing Else Matters forog.