Nem kell aggódni, élek még. Viszont remélem, isaac tényleg teljesen felépül. El sem tudom képzelni, milyen sz*r lehet, ha minden előjel nélkül összeesik valakinek a fél tüdeje. isaac most kórházban van, azt mondta, hogy legalább három hónap, mire rendbejön. Én drukkolok neki!

És most következzen valami egészen más ("And now for something completely different.":)). Erőt vettem magamon és végre átkonvertáltam a San Andreas végigjátszást HTML-be, lehet örülni, felkerült az R.T.C.-be. Aztán a Windows Vistáról szóló cikk is elérhető a Cikk & teszt menüpont alatt, egyelőre képek nélkül, mert azokat elkutyultam valahová. Félig már készen van a bbLeanről szóló írásom is, most éppen egy, a funkciókat magyarázó képpel bíbelődök Photoshopban, ugyanis van, amit nem lehet egyszerűen, szavakkal elmagyarázni, ugyanakkor nem gondolom, hogy mindenki, aki kedvet kapna a bbLeanhez, rendelkezik kellő felkészültséggel egy békaagyműté... szóval nem mindenki veszi majd a fáradságot, hogy kiismerje a működését és a beállításait, sőt, talán a telepítés és első indítás után meg is szabadul az egésztől, mert semmi sem ott van, ahol eddig volt. De én nem akarok senkit sem meggyőzni a bbLean hasznáról, megtették ezt a Real Madrid - Puskás Ferenc válogatott meccsén a kommentátorok, akik szerint a válogatott méltó ellenfele volt a spanyol csapatnak, kár, hogy mindegyikük takarékon játszott. Legalábbis nem hiszem el ("Márpedig én ezt nem hiszem el!"), hogy egy Roberto Carlos kaliberű játékos a világ legegyszerűbb passzát nem tudja lekezelni a saját térfelén. Vagy a mindig felújítás alatt álló Puskás Stadion kissé göröngyös gyepe zavarta meg a labdazsonglőrt? Eleve hogy lehet egy egy alkalomra összerakott csapatot kiküldeni egy összeszokott gárda ellen, akik véletlenül a világ egyik legjobb csapata...?

Annál komolyabb volt viszont a tegnapi Argentína - Magyarország barátságos labda- és bokarúgó mérkőzés, ami annyira barátságos volt, hogy még piros lapot is osztottak. Örök kedvencem, Torghelle Sándor megint kitett magáért. Rendben van, hogy ő lőtte az egyetlen magyar gólt, de hány helyzetet kihagyott...? Igazság szerint jó volt a meccs, néha lobogott a magyarokban a tűz, Gera is villant párat - ezzel megzavarta az argentinokat :) -, de még mindig nem lehetett azt mondani, hogy _annyira_ ellenfelek lettek volna az argentinoknak, mint mondjuk az esti horvát-brazil meccsen a horvátok. Ha jól emlékszem - márpedig miért emlékeznék jól? -, ott 1-1 lett az eredmény, csakhogy a brazilok néha komoly gondban voltak a horvát csatárok miatt. A végére még ideszúrom Torghelle meccs utáni nyilatkozatát, így beszél egy magyar, külföldön játszó játékos:

"Szerintem... ööö... nagyon jó meccs volt... ööö... azt nem mondom, hogy... ööö... ez az eredmény... ööö... jó... ööö nekünk... ööö... de elégedettek lehetünk."

Mindezt már a szponzori logóval kivarrt zöld pulóverben, megfésülködve mondta. Hát nem édes...?

Na, akkor gondolkodjunk.

Újabban azon kapom magamat időről időre, hogy úgymond agyalok. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ülök a sarokban a fal felé fordulva és transzközeli állapotban merengek a világ ügyes-bajos dolgain; egyszerűen csak cikáznak a fejemben a gondolatok. Normális embernek ez teljesen természetes tevékenysége, engem viszont - mivel nem vagyok normális, nemnormális-e vagyok? - valamiért zavar, hogy a gondolataimat nem tudom rendesen megragadni, sőt, néha egy másodperccel később már nem is értem azt, ami előtte teljesen világos volt. Még jobban bosszant, hogy mindezekről nem tudok másokkal beszélni, hiszen sem megfogalmazni, sem leírni képtelen vagyok ezeket. Így aztán hiába írom le nektek ide most, hogy ma is baromira jót viaskodtam magammal fejben, semmi látszata nem lenne az egésznek. Semmi megfogható, "nesze semmi, gondold meg jól!"

Az is érdekes egyébként, hogy S@ti cimborámmal ellentétben - akit nyilvánvaló szándékkal, előre megfontoltan protezsálok a hírnév irányába, hiszen már legalább negyvenszer említettem a nevét a blogban; remélem a sztárvilág csúcsáról letekintve is lesz hozzám annyi jó szava, mint most - én éppen most kezdek el azzal foglalkozni, hogy mi lenne, ha... Ennek az okát nem tudom egyelőre, talán hirtelen túl sok lett a szabadidőm. Elvileg szünet van még pár hétig, aztán újra beindul a mókuskerék. De azt most megfogadom magamnak, hogy nem fogom megismételni azt, ami március-április könyékén volt, mert azt a reggeltől éjfélig tartó szinte szüntelen programozás-gyakorlást meg stresszelést még most is szenvedem kicsit.

Hogy ne legyen ilyen zsebkendőáztató a mai bejegyzés, arról a következő kis képsorozat fog gondoskodni, ha már nekem nem sikerült semmi komolyabb poént elejtenem ma.

Now Playing: Kasabian - Processed Beats

Még az elején le szeretném szögezni, hogy mindenkinek világos és érthető legyen: nem tudok cheateket a San Andreashoz, nem tudok délelőtt átruccanni senkihez, hogy végigvigyem neki, és főleg nem tudom, hogy hogyan kell megcsinálni a lowrideres küldetést. 100%-os mentést viszont bárkinek szívesen küldök flopin, szerény, 5000 Ft-os egységáron, amely nem tartalmazza az ÁFA-t és a postaköltséget. Reklamálni persze lehet, csak nem nálam.

Szerintem S@ti és Ninja valahogy össze vannak kötve. Ha az egyiknek elindul a San Andreas, akkor a másiknak nem. :S

Este elkészült a lemez számlistája (közreműködött S@ti), ebből most csak az fog érteni bármit is, aki ott volt:

01 - Lonely @ Deák Square
02 - Fellas Arrive
03 - There We Begin
04 - Super Mario RTS
05 - Underground
06 - The S@ti Tower
07 - Gettin’ Hungry
08 - Businessmen
09 - The Knife
10 - sztupy vs InGen
11 - Blood Spreads From The Neck
12 - Fall Well My CD
13 - Top of the Shop
14 - The Cover
15 - Designing
16 - Lost in the Food Court
17 - Gettin’ Nervous (The Westend Logo)
18 - On Line 49 (Bonus track)

Van borítókép is:

Azt hiszem, sztupy egyik mondata simán megérdemli, hogy itt idézzem:

"Ez vagy annyira részeg, hogy franciául beszél, vagy annyira részeg, hogy francia."

Voltam Debrecenben a TO-n, szokásuktól eltérően ezúttal nyitvatartási időben bent voltak. Mehetek hatodikán beiratkozni. Az útról nem beszélek, eléggé fárasztó volt. Egy ponton már azt hittem, életem további részében mást sem fogok látni magam előtt, mint kamionok hátulját. Volt egy érdekes esemény is: egy lengyel Ford Galaxy előttünk ment olyan 110 körül, amikor ráhajtott egy apró fadarabra. A bal első gumi azonnal tropára ment, az egész futófelület lerobbant róla és átrepült az út túloldalára. A kocsi alól elkezdett dőlni a füst, az aszfalton öt méter hosszú féknyom maradt; szerencsére a vezető nem taposott két lábbal a fékre, hanem hagyta gurulni a kocsit.

Fontosabb újdonság, hogy nagy unalmamban megalkottam a szombati találkozón készült fotóból a lemezborítót, egyelőre az eleje van készen, és mivel sokakról nincs képem, csak hatan vagyunk rajta, Ninja meg fényképez minket. Íme:

"And you feel you go overboard ’cause you’re incomplete..."

Poets of the Fall - Overboard. Kixass.

A vonaton ülve megpróbálom kizárni a külvilágot. Szól a Left Right meg a Galvanize, már amit hallok belőle a lehúzott ablakok miatt. Közben azon gondolkozom, hogy milyen távolinak tűnik az egész tegnapi nap. Nem is tudom felfogni, hogy ami néhány órával korábban történt, amit átéltem, arra hogyan tudok máris emlékként gondolni. Furcsa ézésem van, na.

A túloldalon három gyerek és az anyjuk utazik, a gyerekek számára az utazás azt jelenti, hogy végigkiabálják az egész utat, mindenen veszekednek. Aztán a helyükre egy másik anyuka ül le a lányával, de miért pont ők lennének rendben...? Anyuka végig ilyenekkel traktálja a gyereket, hogy: "Tudod, miért seperte az a bácsi az utcát? Azért, mert nem tanult. Te is utcaseprő akarsz lenni?" Namost, ez hülyeség. Az utcaseprő nem azért sepri az utcát, mert nem tanult, hanem azért, mert utcaseprő. Nem? A bíró a meccsen nem azért fújja meg a sípot, hogy a sípnak jó legyen... Ezt megboldogult Hofi Géza adta elő sokkal jobban.

Tovább töprengek. Visszagondolok a hét elejére, amikor napokig nem csináltam semmi értelmeset. Csak ültem a monitor előtt és belekezdtem egy csomó dologba, de semmi nem tudott lekötni. A puszta zenehallgatás untatott, filmet nem volt kedvem nézni, játszani sem akartam. Mi van velem? Elteltem a nyáron a számítógéppel? Lehet. Most este, amikor ezt írom, egyszerűen nem áll rá a kezem a billentyűzetre, nem találom a betűket, félrenyomok, zúg a fejem, minden bajom van. Minden olyan... távolinak tűnik. minden, amiben eddig éltem, amit eddig hittem. Mi van velem? Szétszórt vagyok, hiába néztem végig a Real - PFV meccset, hiába írtuk le S@tival a hülyeségeket, a negyedére sem emlékszem az egésznek. Ki kellene aludnom magamat végre.

"And now I’m flying like an angel to the sun,
My feet are burning and I’ll take you to another world..."