Hogy mi az az SzSzNySz? Ez kérem egy rövidítés. Egy nagyon szervezett, többnyire idősödő hölgyeket tömörítő mozgalom. Tagjainak célja a tömegközlekedési eszközökön és egyéb nyilvános helyeken - mondhatni közhelyeken - a fiatalság senki által nem kért, gyakorlati úton történő jómodorra tanítása. Vagy eredetileg ez volt, mára nem maradt belőle semmi. Vagy mégis. Például ez.

Buszon zötyögünk hazafelé Kalkulus gyakorlatról, a kórháznál rengetegen szállnak fel: préselődés, nyomorgás, könyökkel óvatlanul orrba verés, lábralépés, ami kell. Közvetlenül mellettem két SzSzNySz-tag leledzik. Először csak apró, résnyire húzott szemeikkel nézelődtek körbe üresen maradt ülőhely után, majd megpróbáltak úgy helyezkedni, hogy mind a nyolc kezüknél legyen kapaszkodó. Ennek folyományaként erősen hozzápréselődtek az utazóközönség párton kívüli többségéhez, így hozzám is. Közepes hangerőn elkezdenek csacsogni arról, hogy régebben még átadták nekik a helyet a fiatalok, sőt, fiatal korukban ők is átadták a helyüket az idősebbeknek. De most már nincsen ilyen, mindegyik felszáll azzal a nagy táskával. (Ezért nem kell diákjáratra nemdiákoknak felszállni, kéremszépen.) És néz rám mind a kettő, mintha a Mount Everestet vinném magammal, ezzel megzavarván az ő kis utazásukat. Néznek. Szúrósan néznek. Idegesítően szúrósan, idegesítően sokáig. Mintha céloznának valamire. Namost, nálam abban a pillanatban a következő dolgok voltak: nyolc darab A/4-es papírlap, egy toll, egy telefon, egy buszbérlet és egy kulcscsomó; a kulcscsomó egy méteres hosszúságú textilen lóg. Ideálisnak látszott a helyezt megoldására, de hosszas vívódás után mégsem kötöttem görcsöt a nyakukra vele.

Nagyon remélem, hogy a szerencsés megmenekülésük után kétszer is meggondolják, mikor kezdenek el szúrósan nézni a buszon. Úgyhogy ha arról olvastok, hogy a Szúrós Szemű Nyanyák Szövetsége feloszlott, tudjátok, kinek kell megköszönni.

Még egy nap.

System of a Down - Suggestions.

Ma nincsen órám, tehát nem lesz unalom sem. Délelőtt a gépteremben csücsülök, szépen nyugodtan végigolvasok mindent, ami érdekel. Egészen addig, míg a szomszédos gép elé nem penderül egy srác, aki első ránézésre sem lenne dobogós a normálisok vagyunk-pályázaton. Darab ideig (na ezt kitől nyúltam?) csendben elvolt, aztán megszólalt a telefonja. Itt átkapcsolt az idegrendszere pszichopata üzemmódba, és a vonal másik végén lévő, valószínűleg kedves akárki és a gépterem összes vendége a következőket hallotta: "Na szevasz, mi a sz.r van? Hogy? Nemongyadmá... Jaaj, lelkifordalásod van. Ki a f.szt érdekel a lelkifurdalásod!? Senki nem kérte, hogy legyen! Hagyjad abba ezt a hülyeséget azonnal! Mér kell engem ilyen sz.rokkal felidegesíteni!?" Ezek után lecsapta a telefont - klasszikus és átvitt értelemben is -, majd még percekig kurvaéletezett félhangosan. Nagyon megkedveltük hát.

Ilyen kezdés után muszáj volt hazatérvén elmerülnöm a Dantooine lakosságának ügyes-bajos dolgaiban. Miután Barney célzást tett arra, hogy Bastilát is érdemes lenne magammal vinni a Shelruuk elleni csatába, vérszemet kaptam, és előbb rendet raktam a vádaskodó családok között - nem sikerült valami fényesen -, aztán felvettem a csapatomba Juhanit is. Amiből épeszű ember kitalálná, hogy én nem vagyok nagy szerepjátékos, az csupán annyi, hogy a padawanokra is szép vastag páncélokat helyeztem, és elég sokára esett le, hogy abban talán nem olyan egyszerű a fénykardot forgatni meg ugrálni a célpont körül. Habár Shelruuk ellen a fénykard sem sokat ért, úgy a huszadik összecsapás hozott eredményt, ott is mindenkinél valamilyen klasszikus vágóeszköz - vibroblade, kétpengés vibroblade, short sword - volt. És éppen a leggyengébbik csapattag - Carth - maradt életben, aki egymaga vágott le másfél mandalorit meg két vízfejűt. Azóta a Manaanon nézelődünk, már sikeresen kidumáltam magamat a selkath bíróságon is a Sith bázison történt kellemetlen incidensek után. Nagy kár, hogy a Manaan bejárható része olyan monoton és ismétlődő: egyszerűen nem találok vissza a Köztársaságiak telephelyére. :O

Még két nap.

Poets of the Fall - Sleep.

Estig azt hittem, hogy még nem ért véget a tegnap, az izgalmassága legalábbis még alacsonyabb értéket vett föl, ha lehet. Az egy darab adatbázisrendszerek gyakorlaton minden épeszű sorstársam szétunatkozta a búráját, ami nem meglepő annak fényében, hogy a gyakorlatvezető szóról szóra felolvassa a jegyzetet, megjegyzéseket is csak ott tesz, ahol a jegyzetben is van megjegyzés, szóval nagyon elmés.

Délután meg visszahúzom a belemet a másik órámra. Mivel a busz késik, igencsak szedtem a lábamat, hogy hatra odaérjek a világ másik végére. Éppen rohannék fel a lépcsőn, amikor a portás utánam szól, hogy nem kell úgy sietni, mert nincs víz. Mondom nem fürödni jöttem, de elég elszántan néz rám a fickó. Mint kiderült, az egész egyetemen nincsen víz délután négy óta, ezért az órákat nem lehet megtartani. Naccerű.

Még három nap.

Aquagen - Saturn 8.

Dögunalom. Az egyetlen szó, ami jellemzi a mai, egész napon át tartó keddet. Valahol legbelül többször felhangzott a történhetne végre valami, akármi?-féle halk sikoly. Két dög unalmas előadás után még volt egy gyakorlatunk is, ahol egy soros portra kötött ledsort kellett működésre - azaz villogásra bírnunk, Pascalban.

Ez eddig rendben is volna, csakhogy. Magamtól az életben nem jövök rá, hogy az adott portnak mi a címe, hogyan lehet rá írni és róla olvasni; célszerű feltúrni a netet ilyesmikért. Ez ugyebár Windows XP alatt történik, megírjuk az első kisebb programot, amely persze nem működik, mert az XP nem enged hozzáférni a soros porthoz. Akkor menjünk ki DOS-ba. Kimegyünk hát, ott viszont azzal szembesülünk, hogy a gombkiosztás angolra van állítva; magyar billentyűzettel kicsit idegesítő, hogy a vezérlőjeleket csak sokadszorra sikerül beírni.

Mivel a tanár az első öt perc után elhúzott a vérbe, nem találtam problémásnak, ha kicsit öncélúlag is igénybe veszem a böngészőt, úgyhogy felléptem a BioWare oldalára, hátha más is szívott a KotOR dantooine-i részével. A hivatalos fórumon kis keresgélés után megtaláltam a megoldást, mindenre. Igazából rögtön meg tudtam volna találni, de a Solution to all problems topik túlságosan is nyilvánvalónak tűnt, úgyhogy másfelé keresgéltem előbb. Most viszont átírtam a swkotor.ini-ben a kérdéses sort, azóta vígan szaladgálnak a csapattagok. Már amikor nem kell egy eleve gyanús gyilkossági ügyben kérdezősködni, vagy nincsen a környéken támadó szellemű kath hound horda, vagy roskadásig feltápolt mandalori fosztogatók, vagy egy Juhani nevű, ok nélkül rám támadó Jedi.

Még négy nap a jeles eseményig.

Ian van Dahl - Where are you now?

Ébredés után körülbelül tíz percig néztem magam elé bután, egyszerűen nem tértem napirendre afelett, hogy legmélyebb sejtéseimmel ellentétben ma már október harmadika van. Aztán valahogy eljutottam Kalkulus előadásra, ahol okos zombiként ültem másfél órát, aztán jöhettem is haza, tovább töprengeni a dátumon. Azt is csak itthon vettem észre, hogy az előadást rögzítő papírlapon is október másodika szerepel dátumként. Paradigmaváltás kell, ehh...

Maga az előadás most halál unalmas volt, talán azért, mert amiről szó volt, azt már pénteken, a gyakorlaton elmesélték nekünk; egyetlen viszonylag érdekes (a viszonyítási alapokat lásd a #237-ben) momentumként arra emlékszem, hogy a sorozat konvergenciája környékén felmerült egy olyan fogalom, hogy határérték, azaz limesz, amit jó alaposan meg kellett magyarázni a buta diákoknak, mert nyilván senki nem hiszi el, hogy a limes a nagy és dicsőséges Római Birodalom mindenkori határvonalát jelentette. A derék tanerő még olyat is méltóztatott kiejteni a száján, hogy "aki a középiskolában érdeklődött a történelem iránt...", ez pedig legalább annyira gusztustalan kifejezés, mint a tárgyak besorolásánál a kötelezően választható. Valamint kiderült az is, hogy... ehhez előbb vonok egy gyors párhuzamot.

Adott mondjuk az 1/n sorozat, ahol n egytől végtelenig megy, azaz a sorozat elemei rendre 1, 1/2, 1/3, 1/4, ..., 1/n. Vagyis egyre kisebb szám adódik, de a nullánál mindegyik nagyobb lesz, még az 1/10¹⁰ is nagyobb.Vagyis sosem éri el.

A prof ezt hogy magyarázta meg? Van egy fiú és egy lány, megismerkednek, aztán közelebb kerülnek egymáshoz, vagyis konvergálnak. Aha! Tehát sosem érik el egymást?

Depirnek üzenem, hogy elindult a GT Legends demója, úgyhogy lehet bontani a pezsgőt.

Incubus - The warmth.