S@ti azzal nyitott, hogy híres leszek, mert a prezentációjába belerakja az egyik jobban sikerült - egyben zseniális ténymegálapítási képességről bizonyosságot tevő - mondatomat. Én ennek örültem, mert állítólag el leszek magyarázva én, mint jelenség, ami egyenlő a sok olvasóval, ami egyenlő a nagy bevétellel, ami... Ami nincs is, mert hát... elisszuk folyton. Én és a pohár. Remek húszfelvonásos színdarabot lehetne erre a címre írni, kicsit hasonlítana egy Tarkovszkij-filmre, amennyiben több felvonásban nem történne semmi, viszont a szereplő magvas gondolatokat tükröző arccal nézné a félig üres poharat. Esetleg a végén lehetne az, hogy valaki más belép, megissza a pohár tartalmát, majd:
- Ennyi volt?
- Ennyi volt.
Függöny le.

Persze azt nem állítom, hogy tökéletesen józan életű volnék - erre a legjobb példa ugyebár jelen blog, amelyet neves szakértők szerint nem lehet józanul elviselni, hát akkor megírni milyen lehet... -, de nem hiszem, hogy kicsiny, a heti két alkalommal elért s.ggrészegséget elítélő alakulatunkból kitagadnának, ha kiderülne, hogy olykor-olykor iszok például bort. Most képzeljétek el azt a szörnyű állapotot, amint ülök az asztalnál három deci vörösbor után és nem tudom, merre van Kína, ahol állítólag már raknak össze BMW-ket is. A helyzetet én is csak elképzleni tudom, mert ugyan ittam már meg együltő helyben három deci bort, csak közben igen jelentős mennyiségű egyéb - anyagi és szellemi - táplálékkal lett megágyazva neki. Jut eszembe, mikor lesz az akasztásom a kihagyott érettségi utáni kötelező jellegű sakk-matt miatt? Nem szeretnék lekésni róla, úgysem láttam még olyat. (Azért figyeled, S@ti, milyen ügyesen kerülöm a kényes témát?)

Zsubi pedig elhatározta, hogy kikerül a főoldalra, aki pedig ehhez hozzásegíti, az jutalmul megkapja Zsubi kolistársainak egyikét, esetleg részt vehet egy igazán izgalmasnak és élménydúsnak ígérkező németórán.

Egyébként ez a bejegyzés Debrecenben íródik, lévén már megint itt vagyok, hogy a szerda-péntek zárt intervallumon belülre eső tanórákon képviseljem saját magamat. Csütörtökön például órám sincsen, pénteken meg van egyetlen egy. Az mondjuk fontos, kiosztják a kalkulus zárthelyit, ami engem leginkább meglepő módon egészen jól sikerült - magamhoz képest, bár a csoporton belül is kiemelkedő a teljesítményem, pedig órákon én fogtam padlót többször -, már ha lehet hinni a péntek esti eredményeknek. Jó, nem fényezek tovább, még a végén magamon csúszok el, aztán járhatok rehabra a DF-bejárat áldozataival együtt (ezt sem sokan értik... akinek kell, az biztos fogja...).

Mudvayne - Death blooms.

Mielőtt valamelyik nagyokos beszólna, közlöm, hogy tudatában vagyok annak, hogy Mindenszentek ünnepe holnap lesz, azzal együtt nekünk a mai napunk azzal telt, hogy bejárjuk az elhunyt rokonok nyugvóhelyeit.

Így voltunk többek között anyai nagyapám sírjánál is, akit én egyáltalán nem ismertem, mivel három évvel azelőtt halt meg, mint ahogy én születtem, de ez még a múlt században volt... Nem is tudom miért, de most, húszévesen jutott csak eszembe azon elgondolkozni, hogy vajon milyen ember lehetett a nagyapám valójában. Mert nyilván a szüleimtől meg nagymamámtól elég sokat megtudtam róla, de az... szóval bármennyire is azt mondják, amit gondolnak, mégis valahogy egyoldalú a dolog, hiszen csak azok véleményét ismerem, akik szerették őt. Mindegy, ez éppen elég nekem, ugyanis a fene sem kíváncsi azoknak a véleményére, akik nem ismerték eléggé. Belemehetnék abba, hogy mi lenne, ha, de teljesen felesleges, a lényeg az, hogy nélküle én sem nagyon lennék, így, ebben a néha meglehetősen elmerozzant állapotban pedig főleg nem, és akkor mi lenne veletek?

Javasoltam a családnak, hogy jövőre nemcsak hogy egy nappal korábban megyünk, hanem egyenesen éjjel fogunk menni, olyan ugyanis ne forduljon mégegyszer elő, hogy állandóan a szemembe süt a nap valamilyen lehetetlen és eltakarhatatlan szögből. Anélkül is elég, hogy állandóan nyugtatom magamat azzal, hogy hiába van három éve jogsim, vezetni még mindig nem tudok eléggé, ráadásul olykor bizonyítom is ezt. Mondjuk még élünk mindannyian, ez is valami.

Ja igen, még annyit, hogy üdvözlöm az összes nyugatmajmoló állampolgárt, akik minden erejükkel próbálják meghonosítani szerény, pogány szokásokhoz ragaszkodó országunkban a Halloweent. Ezt csak azért írom le, hogy egyszer az életben legyen szó a tökökről is. A magam részéről az ünnephez csak egy tökfejjel tudok hozzájárulni. Kíváncsi vagyok, mikor fogják elkezdeni a hanukázást, de felőlem áldozhatunk teheneket is a főtéren...

Coldplay - Fix You.

Reggel óta próbálok rájönni, hogy a két tökegyforma tölthető GP akkumulátor közül az egyik miért merül le feleannyi idő alatt, mint a másik, mikor egyszerre töltöm fel őket, ugyanannyi idő alatt. És azt is marhára nem értem, mi az értelme annak, ha a lejátszó kikapcsolja magát, amikor a végére ér a feltöltött számlistának. Merthogy bekapcsoláskor onnan folytatja, ahol előzőleg kikapcsoltam, de ha ez valamiért a 39/40. szám volt, akkor lemegy a 39. és a 40. szám, aztán kikapcsol, pedig nyilván szeretném tovább hallgatni a zenét.

Ezen kívül más nem történt, a jobb csuklóm és kézfejem viszont valamiért veszettül érzékeny, lehet hogy nem kellene rajta feküdnöm éjjel (experience points gained: +5).

Blank & Jones featuring Robert S. - A forest (radio edit).

Hadd ne legyen most szó arról a kerekes nyanyáról, aki képes volt úgy végigmenni a folyosón, hogy minden méteren nekiütközött a kofferrel valaminek. Hadd ne legyen most szó arról a sétafikálós nyanyáról, akire csúnyán néztem, mert fél óra alatt nyolcszor tuszkolta át magát a folyosón változatos irányok felől, majd közölte, hogy álljak arrébb, mert összetörik a virága, amit egyébként Kőbánya óta hoz magával a vonaton. Hadd ne legyen most szó arról, hogy a nemdohányzó kocsiban öten is közvetlenül mellettem gyújtottak rá. Hadd ne legyen most szó arról, hogy megint késett a vonat. Legyen szó szép dolgokról!

Got up early, found something’s missing
My only name
No one else sees, but I got stuck
Since forever came
Stop pushing moon for just a second
Then nothing’s changed
Who am I this time, where’s my name?
I guess it crept away

No one’s calling for me at the door
and unpredictable won’t bother anymore
Silently, it ’s harder to ignore
But straight ahead there’s nothing left to see
What’s done is done this life has got its hold on me
Just let it go, one man can never be

I forgot that I might see
So many beautiful things
I forgot that I might need
to find out what life could bring

Beautiful things

Take this happy ending away, its all the same
God won’t waste this simplicity on possibility
Get me up, wake me up, dreams a feeling
This trace of blame
Frozen still I thought I could stop
now who’s gonna wait

No one’s calling for me at the door
and unpredictable won’t bother anymore
and silently gets harder to ignore
but straight ahead, there’s nothing left to see
what’s done is done, this life has got it’s hold on me
just let it go, what now can never be
So many, beautiful things
So many, beautiful things

Now, I do, I do
Cannot change my mind
Did I think things through?
It was once my life - it was my life at one time

(Andain - Beautiful Things)

Hatkor úgy éreztem, nem aludtam semennyit, ami azért volt jogos, mert valóban nem aludtam semmit. Ha ugyanis lehunytam a szememet, vagy szummákat láttam, vagy SELECT utasításokat. Milyen geek dolog már ez, hogy a rémálmaim is kapcsolódnak az informatikához... Egyszer, némileg módosult tudatállapotban azt hiszem álmomban is Windowst telepítettem, éppen akkor kellett volna betenni a huszadik flopit, amikor felébredtem.

Tegnap mondjuk azzal próbáltam megtörni a monotóniát, hogy egész délután Linuxot használtam. Továbbra sem értem az UHU hardverfelismerőjét, ugyanis egyszer nincsen hang, máskor van, de nagyon recseg, harmadszor meg minden normális, engem kivéve persze, de gondolom ez nem nagy újdonság senki számára, aki meg újszülött, az úgysem olvas engem, tehát neki meg tökmindegy.

A kalkulus zh elég érdekes volt, elhoztam a feladatsort, most úgyis hosszú hétvége lesz, ami magában foglalja az egész őszi szünetünket, azaz november 31-én 0:00-tól november 31-én 23:59-ig végig őszi szüneten leszek. Bele ne sántuljak...
Szóval az a jó a kalkulusban, hogy minden feladatra létezik vagy 2-3 megoldási módszer, kis szerencsével ezek ugyanazt a megoldást adják. Ideális esetben, persze, de egy zh sosem ideális eset. Az egyik egyszerűbb feladatnál meg sikerült annyira alap kifejezésekkel bizonyítanom a megoldásom helyességét, hogy a graduáló óvodásoknak is a könyökén jönne ki az eredmény.

Az adatbázisrendszerek zh már nem volt ilyen fényes, az éjszakai nemalvástól totál el voltam készülve magammal, a feladatsort megkapva pedig kis híján elhelyeztem Vukot az előttem lévő üres padsorba. De úgy látszik, ez csak az érzékek játéka volt, azóta már bőven este van és még mindig élek, ami a délután energiapótlásként betömött csokoládéhalmok relációjában kész csoda.

Ahhoz már későn értem haza, hogy még vonatozzak is másfél órát jóarcú emberek társaságában, úgyhogy az utazást holnap reggelre halasztottam. Az így rámszakadt fél délutánt azzal töltöttem, hogy megnéztem a The butterfly effect című filmet. Namost. S@ti, ha még nem nézted meg, akkor keríts rá sort, mert muszáj látnod. De mindenki másnak is ajánlom, teljesen okés képi világú és felfogható értelmű alkotás, ugyanakkor éppen eleget játszanak benne az idővel és az eseményekkel, hogy lehessen róla trécselni órákat. Az mondjuk rögtön látszik, hogy a Píhez képest mennyivel nagyobb volt a költségvetése, elég szép a szereplők névsora is, a soundtrack pedig tartalmazza a Chemical Brothers My Elastic Eye című dalát. Azért, ha lehet, szeretnék távol maradni a főszereplőhöz hasonló egyénektől.

Ugyanígy életre szólóan kerülném azokat, akik a CSI sorozat forgatókönyve alapjául szolgáló történeteket kitalálják. Ezek egyrészt zsenik, másrészt betegek: zseniális, hogy egy ügy mennyi apró részből áll össze, és beteg, hogy az összes apró részlet oda illik, ahol van, minden meg van alapozva tudományosan vagy érzelmileg. Mondjuk néha csúnyákat nevetek a feliratot készítőkön, amikor nem sikerül annak érteni egy mondatot, ami, máskor meg csodálom őket, hogy a sok káliumpermanganát és részleges farokcsonttörés nem okozott nekik gondot. Bár az is lehet, hogy a magyar szöveget koprodukcióban gyártják önkéntes vegyészek, orvosok és ballisztikai szakértők.

Úgyhogy holnap már otthon leszek, estefelé online leszek, és ha történik valami érdekes, bizisten még aznap megírom. Karottát meg zárják be, hát hogy lehet valaki ennyire autób.zi, hogy a tízperces bemutatóból három percet a földön fekszik mozdulatlanul? Végső soron igaza volt azzal a Ssangyonggal kapcsolatban, csak élőben még annál is megdöbbentőbb, ugyanis nemcsak ronda, hatalmas is. Annak idején a Chokito nem próbálkozott ezzel. Bezzeg ilyen a Gyulainak nem jutna eszébe sosem... Tessék mondani, ha nekem nagy fejem van, tudok bután nézni és elég gyorsan tudom felolvasni az emeltdíjas SMS-számot, akkor lehetek műsorvezető az RTL-nél? ;-)

Hiperkarma - Sosem voltunk senkik.