Programozás gyakorlat, irányelvek a harmadik zéhá feladatainak megoldásához. Biztos a hétfő az oka, de alig értek belőle valamit. Csakis ez lehet. Óra után a szakadó esőben hazamegyek, délután ötkor meg vissza, Algoritmuselmélet zéhára.

A nagy esemény azzal kezdődik, hogy a három gyakorlatvezető közül az egyik a nevetéstől fuldokolva elmondja, hogy a pótzéhá jövő kedden lesz. A K/2-ben őserővel felhangzó többszólamú, hangszerkíséret nélküli anyád mégis arra készteti, hogy más időpontot keressen. Mintegy tíz perc alatt megegyezik magával abban, hogy akkor huszonkilencedikén lesz, ami egyébként harminc. Ja, és ez a zéhá a pótzéhára lesz csak kijavítva. Aztán azt mondja, hogy van még egy dolog - a tömeg itt már kezdett izgatottá válni -, mégpedig az, hogy a hétfői előadás azért maradt el, mert neki kellett volna megtartania, csak elfelejtette, viszont az az anyag nemcsak a most írandó zéhán kap előkelő szerepet, hanem a hétfői vizsgán is, ezért megtartaná az elmaradt előadást pénteken nyolctól. A K/2-ben le vannak rögzítve a padok és a székek.

Utána kiosztják a zéhát, elkezdjük olvasni a feladatokat, aztán nézünk körül a teremben, hogy másoknak is olyan fura-e az ábrázata, mint a miénk. És igen. A gyakorlatvezetőnk odaóvakodik hozzánk, viccesen megkérdezi, hogy "Ugye nem nehezek?", mi meg viccesen feleljük, hogy "Jövőre biztos nem lesznek nehezek". Mondjuk az ő helyében én nem vigyorognék annyira, elvégre ő az, aki a jelentéktelen dolgokra elpazarolta a félévet, a fontosakat meg utolsó gyakorlaton, fél óra alatt elhadarta azt’ szevasz. Jegyzet sincs. Eltelik vagy fél óra, engem gyanakodva néznek, mert van egy tökéletesen üres A/4-es papírlap a székem mellett a földre téve. Fél óra múlva meg észreveszik azt a srácot, aki előtt mintegy tíz négyzetméternyi papír ki van teregetve: odamennek, elveszik tőle, mire a srác értetlenkedve néz, hogy "De nem lehet használni segédanyagot?". Nem lehet, bár eddig azt hittem, hogy ez evidens zéhákon, kivéve ha progból vagy adatszerkből írnak zéhát, mert ott lehet, kódoláshoz.

Az utolsó feladat mondjuk vicces volt. A kérdés, hogy az alábbi nyelvek közül melyik NP-beli, és három válasz volt megadva. A háromból egyet ismerek, arról tudom is, hogy NP-beli, de a választ indokolni kell, az meg nemigen értelmes indokolás, hogy "órán ezt hallottam". Bár lehet, hogy be kellett volna jelölni...

Délelőtt angol fordítást csináltam, meg átnéztem a TeX 2-n alkotott órai anyagokat, hogy lehet-e belőlük kisebb tudástárat kreálni a vizsgára, azután programozás előadásra mentem, amin a rendszer ellenségeként Kalkulust tanultam, akárcsak WarPriest és a teremben lévők közül még számosan. Improprius integrál, többváltozós vektorértékű függvények deriváltjai, többváltozós intergálás, no meg a határozott integrál alkalmazásai. Ezekre viszonylag jól emlékeztem, a problémát a differenciálegyenletek jelentik majd, mondjuk csütörtök magasságában.

Kettőtől TeX 2 vizsga. Kettő óra húszig megjelenünk öten, meg a tanár, erre azt mondja, hogy elmegy fénymásolni, mert nem számított ennyi emberre... A feladat első blikkre tök könnyű, aztán rájön az ember, hogy nem emlékszik a megfelelő parancsokra, ekkor teljesen kiborul - "Hát már ez sem...?!" -, aztán eszébe jut, hogy a pendrive-on ott vannak a dolgok, csak össze kell szedegetni, nameg a TeXnicCenter súgója is használhatóbbnak tűnik, mint máskor, úgyhogy a kezdeti kétségbeesés lassan átcsap dühöngésbe, amikor a mintaszerűen begépelt lábjegyzet-generáló parancs teljesen elk*rja az egész szöveget a lapon, míg végül ezen kívül mindent meg tud oldani hibátlanul, és kap egy jelest a munkájára.

Reggel bemegyek Algoritmuselmélet előadásra, aztán ott ülök fél tízig, és a tanár még mindig sehol. Mindegy, feltalálom magamat, olvasgatom a Fejgeom jegyzetet, hátha megragad néhány apróság a vizsgáig, ami tízkor kezdődik. Megkapjuk a kérdéssort, a felkészülésemnek megfelelő mennyiségű kérdésre tudok válaszolni, ami bőven alatta marad az elégségest jelentő gigantikus pontmennyiségnek. Cserébe beíratom az indexbe a gyakorlati aláírást, aztán megyek fel az ISzK-ba, beadni a házikat, meg próbálkozni.

Mert próbálkozni kell, ha egyszer az ember nem tudja biztosan, mit csinál. Fél hétig ültem ott, beadtam három feladatot, ami sajnos akkor sem elég, ha mindegyik átmegy a teszten, mert ha egyszer hatvan pont az alsó határ, és nekem van ötven, vagy ötvennégy, az már tárgyalási alap, csak nem programozásból. Ezt végiggondolva tettem egy fogadalmat, amit már korábban meg kellett volna tennem, és amit egyelőre rajtam kívül senkinek nem kell ismernie, és még én is bízom abban, hogy nem kell betartanom. De ha igen, akkor... hát akkor kisnyúl.

Ez a nap tehát a lehetséges összes aspektusát tekintve elcseszett volt, mint olyan; és most kivételesen hiába kezdeném el mondjuk a Bad day-t hallgatni, az sem jelentene semmit, mert nem. Innentől már becsületbeli ügy a félév. Istenem, miért nem adtál hosszabb észt, vagy gyöngébb lelkiismeretet...?

It was me who fucked everything up.
It is me who suffers because of everything that is fucked up.
It is gonna be me who will fix everything that is fucked up now.

Jövő héten pénteken Kalkulus pót-zh. Bár ez az időpont egyáltalán nincsen messze mától, mot mégis eléggé messze van ahhoz, hogy bármennyire is rá koncentráljak, hiszen itt van nekem a progházi. Mondhatnám még a Fejgeom vizsgát is, de az megállapodás szerint a progházik utáni fennmaradó idő függvényében lesz elsajátítva, azaz körülbelül semennyire. Mert a progházikkal nem haladok úgy, ahogy kellene, kevés ez az egy hét, főleg így, hogy mást is kell csinálni mellette, ami szintén fontos. Még Shadowt is fárasztottam a hülyeségeimmel, ő pedig nagy kitartással viselt el engem, amiért mindenképpen jár neki egy ujjongó taps. Applause!

És nem elég, hogy ezek a dolgok elviszik az egész hétvégémet - pedig nekem garázst kellene építenem, ami a Fejgeom jegyzethez képest egészen üdvözítő alternatíva -, hanem még megtalálnak ilyen idióták is, mint Ali. Ali a minap vett fel engem MSN-en, én meg hülye módon leokéztam, pedig fogalmam sincsen arról, hogy ki a fene lehet. Nos, Ali szombaton gondolta úgy, hogy nekünk feltétlenül kommunikálnunk kell egymással. Íme:

Beszélgetés kezdete: 2006. május 13.
Résztvevők:
Nfol (nfol01@hotmail.com)
...arca.fr (E-mail címe nem megerősített) (timitar_85@barca.fr)
——————————————————————————————————
[20:23:02] timitar_85@b: ca va
[20:23:14] Nfol: hi
[20:26:41] Nfol: do we know each other?
[20:28:05] Nfol: because I don’t have an idea about your identity
[20:28:45] timitar_85@b: wat
[20:29:22] Nfol: do you speak English?
[20:29:55] timitar_85@barca.fr (E-mail címe nem egerősített) felkéri Önt szóbeli beszélgetésre.
[20:30:07] Nfol: I don’t have a microphone
[20:30:36] timitar_85@b: agadir maroco
[20:31:57] timitar_85@barca.fr (E-mail címe nem megerősített) rezgő figyelemfelkeltést küldött!
[20:34:55] timitar_85@barca.fr (E-mail címe nem megerősített) rezgő figyelemfelkeltést küldött!
[20:35:20] Nfol: I don’t understand you
[20:35:53] timitar_85@b: tilfn
[20:36:19] Nfol: you seem to be a bot
[20:38:33] timitar_85@b: may neym ali
[20:39:29] Nfol: OK, Ali
[20:40:12] Nfol: who are you anyway?
[20:40:52] timitar_85@barca.fr (E-mail címe nem egerősített) felkéri Önt videobeszélgetésre.
[20:41:04] Nfol: I say again:
[20:41:13] Nfol: WEBCAM = NO
[20:41:32] timitar_85@b: sbk fronsi
[20:44:05] Nfol: damn it
[20:44:07] Nfol: ...
[20:45:04] timitar_85@b: „Csillagok” lejátszása
[20:45:45] Nfol: really nice
[20:46:28] timitar_85@b: byan vni amarok
[20:52:04] timitar_85@b: 062423505
[20:52:18] Nfol: ?
[20:52:53] timitar_85@b: si ma tilfon
[20:53:46] timitar_85@b: skyp hassani4400
[20:54:10] Nfol: I don’t use Skype
[21:00:04] timitar_85@b: „Szerelmeslevél” lejátszása

Én nem tudok ööö.. franciául, ő nem tud angolul, viszont baromira akart valamit, az látszik. A fentiekben láthatták, milyen problémák hátráltatják az Európai Unió előretörését.

Jaj de jó, hogy megint itt vagy és ezt olvasod, gyorsan essünk túl a napi hülyeségadagon is, mert utána sajnos kevésbé vidám dolgok jönnek sorban, tehát azoknak kívánatos megágyazni valamivel. Hmm, mi is legyen...? Megvan! Fletó azt mondta, hogy az országnak pénzszűkében ugyanúgy kell tennie, mint egy gondos gazdának: bevételeket növelni, kiadásokat csökkenteni. Nagy zsenialitásra vall ez a gondolat, remélem értékelitek ti is, ha már annyi háttérmunka van mögötte. A hasonlat ott hibázik, hogy a gazda valószínűleg nem attól kerül kellemetlen helyzetbe, hogy a vezérmalacok a karámban ész nélkül költekeznek. Szóval most gatyafelkötés lesz. Vagyis hogy már van. Ezt mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy idén már érettségi botrányra sem futotta...

Algoritmuselmélet gyakorlaton sok jó dologról volt szó. Ez a gyakorlat amúgy is mindig érdekes, mert van kettő személy, akik jóval beszédesebbek, tudálékosabbak és érzelgősebbek mind nálunk, mind a tanárnál, ennélfogva gyakran úgy kell rájuk szólnia a tanárnak, hogy talán elhallgatnának kicsit, mert másokat érdekelhet az, amit mondani akar. Egy feladat megoldása körülbelül úgy zajlik, hogy valakinek támad egy ötlete, azt elkezdi mondani, de még a negyedéig sem jut el, amikor okostojás #1 beleszól, hogy "...de akkor mi van, ha olyan szó van a bemeneten, ami...", majd okostojás #2 továbblendíti a párbeszédet azzal, hogy "...és ha nem az elején hasonlítanánk, hanem a vége előtt, a közepe után...", és ezt addig folytatják, míg az ötletgazda be nem fejezi a mondanivalóját, aztán ketten kitárgyalák mégegyszer, hogy az elhangzottakban mi volt a szar lépés - általában minden. A feladatra végül születik egy megoldás, olyan, amelyik megfelel a makacskodóknak, és senki más nem érti teljesen.

Következett a Kalkulus zéhá. Éreztem én, hogy nem lesz jó vége, de nincs mit tenni, meg kell írni. Végülis _csak_ differenciálegyenletek voltak, ami nem meglepő, hiszen a félév második felében csak ilyesmivel foglalkoztunk, ennek ellenére a feladatlap átfutásakor bizonyosságot szereztem afelől, hogy ez sem lesz az évtized legeredményesebb zéhája. Ami most, pénteken, 00:14 perckor még mindig piszkál, az nem más, mint a keserű felismerés, hiszen azon kevés számú feladatokat, amelyeket részben megoldani véltem, valószínűleg jóval kisebb mértékben oldottam meg, tudniillik eléggé el tudja rontani a végeredményt, ha két tagot nem összeadni kell, hanem kivonni. Remélem elérem legalább a húsz százalékot, hogy a pótzéhán mégegyszer képviselhessem saját magamat.

"A srác matekdoga közben szédülni kezdett és diszorientált lett. Ez a matematika átka." - House M.D.

A pótzéhá időpontjának megismerésével módosult a jövő heti program is, így már minden napra jut valami égbekiáltóan fontos. Több ember, mint fóka. Itthon úgy éreztem, hogy feltétlenül kell valami más jellegű elfoglaltság ma estére, amitől elfeledem az u’(x)-eket, levettem tehát a polcról az alig 900+ oldalas Új algoritmusok című könyvet, amelyben némi kutatás után ráleltem ugyanarra az intervallumvizsgálatra, amit tegnap este másfél órán át találtam ki és rajzoltam le. Mi több, a C példatárban majdnem teljesen kompatibilis forráskódot találtam az egyik házi feladatra. Kár, hogy arra, amit már szintén megcsináltam, tegnapelőtt.

Jótékonysági felhívás következik. Dögöljenek meg a szúnyogok! Jótékonysági felhívás hangzott el.