Ebben a pillanatban útjára indul egy posztsorozat itt a blogon. A címét és a dedikált megjelenési napot már tudjátok is, témája és apropója pedig az, hogy leltem egy több mint kétezer fotóból álló, a Forma–1-et az ’50-es évektől nagyjából az ezredfordulóig lefedő gyűjteményt, aminek normális körülmények között sosem érnék a végére, de arra tökéletes, hogy hetente válasszak belőle egy-egy érdekes képet és némi magyarázatot szórjak mellé.

(A címválasztásról annyit, hogy első körben valóban a Régi Forma–1-es fotók kommentárral volt a befutó, ám ezt nyilvánvaló okok miatt – tudniillik megsérti azon íratlan szabályt, mely szerint a szórakoztató szándékú posztok címe nem utalhat közvetlenül a tartalomra – el kellett vetnem, továbbá kénytelenek lesztek elhinni, hogy az ezután felmerült címötletek közül tényleg ez a legvállalhatóbb.)

A válogatás természetesen szubjektív, abban logikát vagy bármilyen ívet keresni nem kell félnetek jó lesz.

A Keddie Irvine premierjén illene annyira hagyománytisztelőnek lennem, hogy a dicső kezdet időszakából származó fotót választok, de talán ennél is illendőbb a névadó Eddie Irvine-hoz kötődő sztorival nyitni, mintegy engesztelésül nevének meghurcolásáért, melyről egyébként semennyi fogalma nincsen és ilyenformán fájni sem fáj neki – legalábbis annyira biztos nem, mint amikor északír létére a dobogón az ír trikolórt húzták fel a tiszteletére…

1997-ben Irvine az akkor már kétszeres világbajnok Michael Schumacher (1994 és 1995, mindkettő a Benettonnal) versenyzőtársa volt Ferrarinál: Maranellóban sikerült felébredni az évtizedes sikertelenség kómájából, a Benettont és a McLarent könnyedén verték, de a csúcson lévő Williams–Renault hét futamgyőzelmére csak öttel tudtak válaszolni és azokat is kivétel nélkül a német szerezte – igaz Schumachert az utolsó futam után a Villeneuve-ös balhé miatt kizárták a bajnokságból.

Az A1–ringi osztrák futam sem indult a legjobb hangulatban: Irvine a nyolcadik, Schumacher a kilencedik helyről rajtolhatott (és hatodikként, utolsó pontszerzőként ért célba). A 37. körben egy elsőre tisztának látszó kifékezéssel Jean Alesi próbálta előzni Irvine-t a Remus-kanyarban…

…ám kigyorsításkor összeértek a kerekek és Alesi Benettonja előbb a Ferrari oldalszekrényét bontotta le, majd a jobb első gumiról a levegőbe dobbantott. Alesi autóján leérkezéskor eltört az első felfüggesztés és a sóderágyba gurult, míg Irvine némi fejvakarást követően még vissza tudott csorogni a gép maradékával a boxig.

És így nézett ki a jelenet a tévében:

A holland nyelvet továbbra is módfelett mókásnak tartom, a posztnak pedig itt van vége.

November második hetében ellepték kedvenc Coop-üzletem polcait a csokimuki csokimikulások. (Cserébe teljesen eltűnt a hűtőpultból a mogyoróvajas rudi és ami még nagyobb dráma, hogy eltűnt vele együtt a kakaós Coop-szelet is. Kókuszos bezzeg mindig van!)

November harmadik hetében megjelent a kasszák mellett a karácsonyi nyereményjáték blokkgyűjtő urnája. Eddig egyetlen vásárlásommal sem sikerült megugrani a részvételi küszöböt jelentő végösszeget, pedig nagyon szuperek a nyeremények. (Mondjuk így, hogy nincs se kakaós szelet, se mogyoróvajas rudi…)

És tegnap délután, november utolsó hetében megvolt 2013 első ha már nem találkoznánk, akkor kellemes ünnepeket!-je is. Ez a korai sötétedéssel kombinálva igen szép gyomrosként szolgált, pedig akkor még nem tudtam, hogy az előtte élesített új blogmotorban el van törve az RSS feed (a tesztkörnyezetben minden oké, élesben viszont mutat egy tök üres oldalt meg egy 500-as response-ot; találtam workaroundot, de az eredeti problémát illetően továbbra is fogalom nélkül vagyok).

Szeszelni kellesz, úgy érzem.

A jószándékba vezető út is pokollal van kikövezve, avagy annyira lefoglal a blog írása, hogy nem érek rá blogot írni.

Ezt egyelőre nem magyarázom meg.

Azt sem állítom, hogy felesleges megmagyarázni, hiszen észre fogjátok venni, mert akkor megy majd minden a legjobban, ha semmit nem vesztek majd észre, ezért nyilván kénytelen leszek lépten-nyomon felhívni a figyelmeteket arra, hogy ez a blog most éppen jobban teljesít, Pocahontasszal szedett színes számlákon látjátok majd a kimutatást a megspórolt bitekről és ezredmásodpercekről, csak válasszatok meg adjatok még újabb négy évet napot, hogy gatyába rázhassan ezt a szemétdombot.

— Iratszekrény — gondolta a repülő rovar.
— Poloska — gondolta Stirlitz.
— Stirlitz — gondolta az iratszekrényben bújkáló szovjet tiszt.

Volt egy problémám.

A megoldásához mindenképpen szükség volt Javascriptre. Mivel önerőből nem sikerült megoldani és már nem fért több undefined value hibaüzenet a konzolba, körülnéztem az interneteken, hátha találok valami mankót. A hasonló problémákra mindenütt a jQuery-t javasolták az okosok, plugin van millió, valamelyik csak jó lesz.

Már két problémám van.