...hogy aligha hiszitek el, mennyi érdekes dolog történik velem mostanság. Az a helyzet, hogy a legutóbbi helyreállítás óta hihetetlen mértékben megnőtt a tudatomban a kereszthivatkozások száma, emiatt majdnem mindenről az jut eszembe, aminek a valósághoz semmi köze nincsen, viszont így sokkal viccesebb az egész napom, mert a saját kis poénfoszlányomba kapaszkodva elvagyok jól.

Most például még csak délután kettő van és eddig mindössze némi táplálék beszerzése céljából hagytam el a lakást - az áldozat két saroknyira innen fekszik vérbe fagyva -, de máris sikerült elémpottyannia egy abszolút LOL kategóriás sztorinak, ami annak fényében is LOL kategóriás, hogy szenvedő alanya egy alig egyéves kissrác, aki a történtek után valószínűleg élete végéig frusztrált lesz, valahányszor elmegy egy ábécé mellett.

Merthát eleve szörnyű dolog az, ha az ember a maga 70 centiméteres valójában egy vegyesboltban szembesül azzal, hogy ott szinte mindenki nagymamakorú, ennélfogva szinte mindenki kötelességének érzi, hogy gügyögjön neki valamit. Oké, ezt valahogy el lehet viselni, azt viszont kevésbé, hogy a legkevésbé szimpatikus néni egészen a pénztárig követi, majd ott a sorbanállás alatt újabb atrocitásokkat ad elő. No, elfogy a sor, anyuka következik, aki a kissrácot felülteti a kosár mellé. Unszimpatikus néni is odateszi a kosarát, és mivel unszimpatikus is, meg néni is, nem figyel rendesen és rátolja a kosarat a kissrác kezére, akinek ettől persze lehervad az arcáról az eddigiektől is kissé viseletesnek mutatkozó ábrázat, illetve kisvártatva kitör a záporeső is. Néni, anyuka és pénztárosnéni ofkoz egyszerre kapja fel a fejét, és előadja a következő kis színdarabot:

(néni, anyuka és pénztárosnéni, kórusban) - Hát mmmmi a baaaaj?
(kissrác, fájdalmas arccal) - Ááááááááááááá!!!
(anyuka és pénztárosnéni, nyugtatólag) - Nincsen semmi baj...
(kissrác, kevésbé fájdalmas arccal) - Ááááááááááááá!!!
(néni, teljes meggyőződéssel) - Biztos álmos.

Hazáig röhögtem. Nem úgy, mint tegnap, amikor a buszon zötyögtem és leült mellém egy hatvan év körüli mama, kezében mobiltelefonnal. Hát, számítottam rá, hogy ott, akkor részese leszek valami magánbeszélgetésnek, ugyanis a hasonló személyek mobiltelefonálási szokásaira jellemző, hogy a telefonba ordítanak, illetve kihangosítva teszik a fülükhöz a készüléket, ami tökéletes komfortérzetet biztosít rajtuk kívül mindenki másnak a környéken. Na ő nem, nem telefonál, de nyomkodja a gombokat bőszen. Még valami hangeffekteket is hallani néha. Úgy öt perc múlva úgy alakultak a buszon a körülmények, hogy már csak egyik szemembe reflektorozott bele a nap izomból, de lazán, így rálátásom nyílt a képernyőre is. A néni a mobiltelefonján Pac-Mant játszott. Bazz...

Hát, változnak az idők, meg az idősek. Úgy ezer évvel ezelőtt például Koppányt, a "haza" ellenségét négybevágással büntették - jólfésült történelemkönyv-buzik szerint a négybevágásra utal a szent koronán a két abroncs is -, ma már ez teljességgel elégtelen mértékű büntetés. Manapság sokkal divatosabb például a kapura csavarás, éppenséggel tegnap este történt Ronaldinho kapura csavarása is. Micsoda barbár sport ez a futball!

Ember:- Te tényleg Isten vagy?
Isten: - Az vagyok.
Ember:- Akkor tégy csodát!
Isten: - Legyen. Nézz oda!
Ember:- Ez csak egy öreg fűzfa.
Isten: - Csináld utánam.

Ma meglepett az egyetem azzal, hogy bár másfél órát vártam egy kényelmesnek alig nevezhető bőrkanapén elfeküdve egy nyomorult aláírásért, mégsem lett rossz kedvem. Ráadásul ez a PHP is egész értelmes dolognak tűnik, és ami még jobb, hogy a függvények leírásából ki is derül, hogy miképpen működik például a date () függvény. Ennek örömére elszórakoztam azzal, hogy írtam egy saját dátumkiíró függvényt, meg egy olyat, ami az aktuális időpontnak megfelelően köszön és egy megfelelő képet helyez el a képernyőn. A lényeg, hogy működik, ráadásul kurva igénytelen is egyelőre, ahogyan SztupY értékelné :-]. A Windows XP-vel használható megjelenési stílusok készítőinek többsége meg lecsúszhat a hátamon, amiért az egész DeviantArton nincsen olyan világos vagy fehér színű összeállítás, ami nem a Mac OS X mára százezerszer lerágott csonttá vált Tiger témáját másolja apróbb eltérésekkel. Ezt is én csináljam?

Meg még az is eszembe jutott, hogy Tomcat is jelen volt a webkettes humorfesztiválon, amelynek a csúcspontja - a beszámoló alapján - mindenképpen az volt, amikor is György Péter az amúgy senkit nem érdeklő médiaesztétai tévképzeteinek támogatására egy Wordben írt dokumentumot vetített a vászonra. Ebből levonható a következtetés: webkettővel mindent meg lehet oldani, kivéve fehér háttéren négy sornyi fekete betű megjelenítését. Kell!

Fél tizenkettő magasságában érkeztem meg a matek épületbe, hogy megtudjam, mennyire lettem elhúzva a pénteki Kalkulus 2 vizsgán. Még javában a folyosón gyűjtöttem a zokszigént, amikor WarPriestet fedeztem fel egy felém közeledő alakban, aki korrektül tájékoztatott a kialakult helyzetről, nevezetesen hogy az indexem a vizsgajeggyel együtt a TO-n hever. Irány tehát a TO, ahol nem tudtuk ugyan, hogy hová kell pontosan mennünk, de a folyosón látható gyülekezés megmutatta a helyes irányt.

A lényeg az, hogy pénteken ismételek. Azt nem tudom, mennyire buktam meg, mivel a dolgozatomat nem láttam, de az általános optimizmus azt mondatja velem, hogy ha a gyakorlati zéhán sikerült két százelékkal lemaradnom, akkor itt is nyújthattam ilyenfajta teljesítményt, tehát semmi nincsen veszve. Kivéve a fejem, de annak úgyis mindegy már.

Ezután amúgy székelyesen üldögéltünk a K/2 előtt, ahol nekem kettőtől Adatbázis vizsgám volt. A folyamatosan érkező emberek többsége azért érezhetően a biztos tudásra épített, amely apróbbnál apróbb papírlapok képében manifesztálódott addigra már izzadó tenyerekben. A vizsga elején a múltkoriakból okulva elmondták, hogy puskázni nem szabad, beszélgetni nem szabad, feladatlapot cserélni nem szabad. A jelbeszédre viszont nem tértek ki egyáltalán, így arról egy későbbi alkalommal fogjuk csak megtudni, hogy azt sem szabad. Szabad viszont csöndben gondolkodni, kussolni, írni, levegőt venni és orrot fújni, de aki fél óra alatt tízszer fúj orrot, az mindenképpen gyanút ébreszt; na meg ki látott már olyan mintás papírzsebkendőt, amin a minta véletlenül a módosítási zár kompatibilitási mátrixát adja...

Most nézem az Olaszország - Ghána mérkőzést, valamint félóránként csipkedem a fülemet, hogy hátha csak álmodtam azt a telefonbeszélgetést, amelyben valami nagyon rövid időn belül bekövetkező változásról volt szó, melyet egyelőre nem merek leírni sem - Nándo ugyan már sejtheti, de ha elárulja nektek, akkor nem leszek hozzá kedves -, hátha mégsem igaz... De ha meg igaz, akkor viszont húha, mi lesz itt, kéremszépen!

Mi volt ma? Adatbázisrendszerek megvalósítása vizsgára történő felkészülés, 2006 legunalmasabb Forma 1-es versenye Silverstone-ban (Alonsót valaki érje már utol végre, mert ez így kezd nagyon emlékeztetni engem egy pár évvel ezelőtti helyzetre...), egy majdnem élvezhető szerb-holland focimeccs és egy majdnem teljesen élvezhetetlen angolai-portugál találkozó (nekem speciel Angola szimpatikusnak tűnik, olyan lelkes grundfocit játszottak az elején, amíg bírták erővel). Eddig nagyon nem tetszik, hogy a vébén az esélyesebb csapat egyetlen úgy-ahogy begyötört gólocska után teljesen ráül az eredményre, egyáltalán nem mutat hajlandóságot a további szórakoztató futballra, magyarul: kibasz a nézőkkel. Kérem, ez világbajnokság! Biztos az a legjobb csapat, amelyik mindig győz?

A továbbiakban pedig indítványozom a BTK. módosítását, mégpedig úgy, hogy az előre megfontolt szándékból, különös kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkossággal azonos súlyú, köztörvényes bűnnek számítson, ha egy szakkommentátor focimeccsen a kapuralövést löketnek nevezi. Ölni tudnék miatta.

A Kalkulus 2 vizsga C-s volt. Ez szerintem mindent elmond; amit nem, azt meg elmondom én magam. Szóval én a magam kis elképzelése alapján a dolgozatot alapvetően a gyakorlati feladatok helyes megoldására kívántam alapozni, az elméleti kérdések közül a nagyjából kitalálhatóakat pedig kitalálván jelentős pontmennyiséget összegyűjtve reméltem várni a hétfői eredményt. Namost, ezt a mondatot át lehet húzni.

Az érzés korrekt megosztása végett szeretném elmesélni, hogyan oldottam meg az egyik feladatot, ami egy többváltozós integrál volt. Tehát. Felírom a feladatot, bezárójelezem, hogy biztosan ne rontsam el a sorrendet, integrálom a belső változó segítségével, kiszámítom, hogy mi marad, integrálom a külső változóval, kiszámolom, ami marad, kijön egy eredmény, de nem tetszik, mert van benne olyan, hogy cos(1). Elkezdem elölről az egészet, érdekes módon most más lesz az integrálja, más eredmény jön ki, ami valamivel szebb, de ebben meg cos(2) szerepel. Szakadjak meg, ha tudom, melyik a jobb...

Nem tudom, mit kellene tennem, hogy az a nagy tudás valami értelmes dolgot képezzen a fejemben, és nem álljon csak így össze egy nagy masszává, amelyben a gondolatok annyira anyátlanok, mint kezdő statiszta egy reklámfilm-forgatáson...